Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

kurzista Ady Lajos kétes jogait vitatta. Úgy hisszük méltányosan és jogosan ... A kínos Ady-pörben ennyi a mondanivalóm", végzi be cikkét Hatvány Lajos. Hogy aztán a tényekkel ellentétben végül mégis engem marasztal el okmány-elsikkasztásban, ezt sajnálom. Nem érzékenykedek, ezt a vádat még otthon sem hiszi el senki, mint látjuk, Hatvány maga sem. Ady, mint Vergilius egyik hóse, Alcestes, a nagyszerű nyilazó, a csillagokat vette célba, de minden jogos önérzet mellett, páni rettegésben élt, s ez dicsősége legmagasabb pontján sem szűnt meg .hogy valaki elébe kerülhet, akár életében, akár halálában. Milyen elemi erővel fejezi ki ezt az érzést, becsületesebben, megindítóbban már nem is lehet. Ha jó vagyok, hátam mögött Jár valaki s azért vagyok. S ha rossz vagyok, Valaki elébem szökött. Csak ez az egy: a rettenet. Hogy elém vághat valaki, Hős valaki S megkettőzöm a léptemet. Vajon lebegett-e valami konkrétum Ady szeme előtt, mikor arról beszél, hogy valaki elébe kerülhet, vagy csak láthatatlan kéz mene-tekel-je rajzolódott előtte a falra? - tény az. hogy ő a Nyugat irodalompolitikájában, mely kaput-falat tárt minden tehetségnek, egy ilyen veszély lehetőségét látta. De meg kell adni, bármily erősen dolgozott is benne ez a motívum, soha nem volt hajlandó azt a következtetést levonni, hogy a Nyugat hódoljon a numerus clausus elvének. De a konfliktusért belső érzése és becsületes belátása között, valahogyan a Nyugatot tette felelőssé, — talán nem is tudatosan. Egy másik motívum, mely nem engedte, hogy befelé vállalja a Nyugatot , mert kifelé mindig vállalta , az őt ért méltatlan és korlátolt támadásokból eredt. Néha az volt az érzése, hogy a Nyugat nem elég gyorsan vagy nem elég erélyesen veri vissza ezeket a támadásokat. Közli velünk, hogy úgy