Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ADY LAPJA A Nyugat nem volt Ady lapja, s Ady nem is ambicionálta hogy az legyen. Soha a Nyugat szerkesztésébe nem avatkozott, hacsak nem olymódon, hogy a megjelent szám cikkeit utólag kommentálta, többnyire maliciózus megjegyzésekkel, s persze ilyenkor a cikk íróját sem kímélte. Maró ember volt, olykor csak ugratási szándékkal, olykor mert bántani akart. De dicsérni is tudott, s a dicséret az ő szájából jelentett valamit. Mert Ady kitűnő judiciumú ember volt, az írások lényegére tapintó; helyesen állapította meg róla Babits: ,,Ady kritikai érzéke és ösztöne sokszor bámulatos volt." De a Nyugat mégsem az ő vonásait tükrözte, s ha valaki ilyet állított volna, részéről erélyes visszautasításban lett volna része. Aminthogy a Nyugat írói közül senkisem tartotta a Nyugatot Ady lapjának. Az olvasó közönség annak tartotta. Ex potiori fit nominatio. Az a körülmény, hogy a Nyugat meggyőzőn hirdette Ady géniuszának kivételességét, lírájának páratlanságát, továbbá, hogy a Nyugat ellen indított támadásokban leginkább az ő költészete volt az, mellyel a támadók vádjaikat alátámaszthatni vélték, okozta, hogy a Nyugatot Ady lapjának könyvelték el. Mindez azonban szimplábban hangzik, mintsem hogy igazán magyarázatot adna egy olyan komplikált lelkiéletű ember szándékairól és ennek belső rugóiról, mint amilyen Ady Endre volt. A Nyugat nem volt az ő lapja, el sem tudok képzelni lapot, melynek kereteit az ő egyénisége szét ne feszítette volna —, de ami konfliktusa a Nyugattal volt és sűrűn volt, kisebbnagyobb , az éppen abból a paradox helyzetből adódott, hogy nem érezte a Nyugatot a maga egyénisége adekvát kifejezésének. A Nyugat híven hozta minden írását, sőt olyan megállapodása volt vele, hogy minden írása a Nyugatot illeti meg. A legritkábban történt meg, hogy valamely írásánál rábeszélni próbáltuk, hogy ejtse el, vagy írja meg újra. Többször megtörtént, hogy újra írta; egy ilyen esetre világosan emlékszek Ady Az ágyam hívogat eredeti fogalmazványát megsemmisítette, s versét újra írta. Rendkívül tiszta kéziratokat adott át, minimális törlésekkel. Mintha a vers úgy készen, azon minutában szakadt volna ki agyából, de akik sokat voltak vele, tudták, hogy izgalmas órákon át hordozta, érlelte azt magában. 8 Vetfr Erxnébet 113