Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
íróvá, sőt pártos íróvá, akkor József Attila párttagságának kérdése a biográfia egyik — alárendeltebb — problémájává válik. József Attila lírája — történeti távlatokban tekintve — kifejezi, kimondja a magyar nép, a magyar munkásosztály legmélyebb vágyait, törekvéseit, helyesen tükrözi legigazibb aspirációit, s még nagyobb távlatban : egész munkásságának mondanivalója egybeesik a nemzetközi munkásmozgalom irányával, törekvéseivel. Még csak az sem fontos hogy vajon minden lépésben követte-e az illegális pártot, hanem az, hogy működésének fö iránya egybeesett az illegális pártéval. [.. .1 Ezek a megállapítások természetesen nem oldanak fel minden ellentmondást; nem tagadható az az ellentét, amely a magyar munkásosztály nagy költőjét, a legnagyobb szocialista realista lírikust rövid időre szembeállította a magyar munkásosztály élcsapatával, az illegális kommunista párttal. Ezek az ellentétek elsősorban elviek és nem személyiek voltak. [... ] Az illegalitás nehéz körülményei között, ezernyi üldözés közepette, megtizedelve és állandóan a halálos veszéllyel szembenézve dolgoztak az illegális pártnak azok a harcosai és vezetői, akik mint kortársak nem ismerhették fel mindjárt József Attila költői nagyságát, és akik nem értették meg aggodalmait, sem a jövő alakulásáért érzett gondját, nem figyeltek fel elég érzékenyen nagyságára. S másrészről: a költő, ez az érzékeny ideglény is tévedett, keresésében tévutakra is tévedt, egyénisége és idegállapota nem bírta az illegális párt fegyelmét. Ám ezen túlmenően: a nemzetközi munkásmozgalomnak (s vele együtt a magyar pártnak) sokban türelmetlen és objektív történelmi körülményeinkhez képest is szektás vonala, balos politikája (és ezen belül esztétikája, irodalompolitikája) került összeütközésbe a kiutat kereső, nyugtalan és csapongó, olykor tévútra is kerülő, tévedő költővel, aki azonban tévedéseiben és útkeresésében is hű akart maradni a marxizmushoz, a történelmi materializmus, a munkásosztály ügyéhez." 12 József Attila //rajának korabeli megnemértésében, a baloldali-szocialista kritika többségének fanyalgásában nem a személyi-szervezeti-politikai, hanem az ideológiai-elméleti-esztétikai okok a döntőek. Jóllehet ezek gyakran együtt járnak, a megkülönböztetés felettébb fontos, mert a marxista kritika és József Attila „hideg" viszonya tartósabb, elméletibb, mélyebb okokkal magyarázható, mintsem a ,,lehagyás"-sal vagy a platformtervezetbeli „fasiszta" címkézéssel. Hiszen még a József Attila mellett emberileg és politikailag tisztességesen kiálló írástudók többsége sem értette meg a József Attila-i szocialista realizmus lényegét és jelentőségét. Nemcsak a polgári tábor, hanem a szocialista körökben tapasztalható félreismerés és félreértékelés mögött is elviesztétikai okok bonyolult szövevénye áll. De fontos a szervezeti-politikai és az esztétikai-ideológiai-kritikatörténeti sík viszonylagos elkülönítése azért is, mert a szocialista irodalomkritika jóval szélesebb társadalmi bázisra épült, mint az illegális kommunista mozgalom. A marxista kritika értékes teljesítményei olykor olyan baloldali értelmiségiek nevéhez fűződnek, akik a párttal nem szervezeti, csak világnézeti-ideológiai kapcsolatot tartanak. Sőt a párttal éles vitában álló centrista és jobboldali szociáldemokrácia, valamint más baloldali irányzatok értelmiségében is voltak "SZABOLCSI MIKLÓS: Változó világ - szocialista irodalom. Bp. 1973. 75-77.
