Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szabolcsi Miklós: Az irodalmi konstruktivizmusról

Ha nem virágoznának bennem lángok, amik feléd kiáltanak, már rég meghaltam volna. De a szív tűzből van és idegen ajtókon kopog. Látom a partokat, amint elfolynak mellettem s szemeim előtt kinyílik a tér, a világossággal áldott. Kassák Lajos"

9 Még tovább megy 1924. márciusi kis könyvében, az i4//ű5pon/ban.

10 Itt egyrészt Lenin válik ,,a konstrukció emberévé". „Nem a régi rend ördöge, hanem az ebben a rendben többé megférni nem tudó, felduzzadt életességéhez egy új, egy általánosabb rendet igénylő társadalom két jobbkezes angyala volt ő. Konstruktőr."

11 És a gondolatmenet logikusan így folytatódik: ma nem a forradalom nyílt harccal kivívható időszaka van: ennek a szakasznak fő jellemzője a „munkásság ideológiai képzése", amely „ma pozitív értékű munka", viszont „a kommunista pártok gazdasági és politikai munkássága ma negatív értékű munka",

12 — és „a forradalom ma tőlünk nem barrikádharcokat, hanem emberibb voltunkat dokumentáló szellemi produktumokat kíván".

13 Majd tovább: „A kommunizmus célja a dolgozó embert kimenteni halálos súllyal ránehezedett mai helyzetéből s szabad erejével és alkotó igényességével visszaadni önmagának. Ezen az úton a művészet tette meg az első tudatos lépést. A művészetben, mint az emberi szellem legtisztább megnyilatkozásában, vetődött fel először a konstrukciónak szigorú szükségszerűsége, és semmi kétségem nincs az irányban, hogy történelmi szempontból az orosz forradalom képét a forradalom egyik eredményekép megszületett konstruktív művészet fogja legtisztábban megőrizni és dokumentálni. Ez a művészet az új század kollektív életre vágyó emberi szellemének egységes formába állása. Nem egy új izmusról, nem valami részlet új oldalról való felismerésről vagy szakmai specialitásról, hanem a történelmi ember megjelenéséről van szó. A konstruktivizmus megjelenésével a régóta óhajtott és sokat emlegetett szintézis jelent meg. A teremtő erő levetette magáról az örökölt művészeti sémákat, s hogy önmaga tisztaságát és egyszerűségét kifejezhesse, visszanyúlt a dolgok lényegéhez, a geometriához. A konstruktív művészet az építés művészete. Nem építőművészet, hanem az új ember konstruktív világszemléletének új tárgyakban és tényekben való manifesztálódása. A konstruktív művész alkotásai nem a már meglevő tárgyakhoz és tényekhez való hasonlatosságukban, hanem önmaguk zárt harmóniájában adnak többletet. Benne lezáródtak az iskolák és az élet elemeiből, az anyagból elkezdődött az új egységes fejlődés. Ezért ha mi a konstruktív művészetről beszélünk, nem a »csodálatosról«, nem a »korukn

ól kinőtt zsenik megszállottságáról*, hanem természetszerű társadalmi pro• KASSÁK LAJOS: A Tisztaság könyvéből. Ma, 1923. nov. 15. 7. KASHÁK LAJOS: Álláspont. Tények és új lehetőségek. Wien, 1924. " Ua. 26. " Ua. 29. 13 Ua. 31.