Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Kontha Sándor: Uitz Béla
Uitz által történő elemzésének, kommentálásának részletes idézése: ,,A kép a magyar proletárdiktatúra emléke. Ideológiai alapja: az emberiségnek a vörös emberben való megváltása, a megváltás folyamatával. A folyamat négy része: az ember származása, a szenvedés, a munka, a megváltott ember. Az egész kép centruma: a szeretet... A kép egész baloldala: a szenvedések tömege. Az egész jobboldal: a munka: új világ építése. A kép közepe: legalul a kovácsok, a szociális szervezet megcsinálói: fölötte: a szeretet, a szerelem, koitusz, szülés: legfölül a beteljesedett vörös ember. Az egész baloldal felülről lefelé: harc, gyilkolás, öldöklés, emberi aljasságok: legalul: a menekülők. A kép konstrukciója a szocializmus szerkezete: centralitás, szervezettség, öntudatosság minden fázisában, formában, vonalban, színben, ellentétben, tömegben, faktúrában, a világos és a sötét elrendezésében, pszichében és az összes képzőművészeti értékekben. A kép az egyenesek és görbék, a nagy és kicsi, a vízszintes és függőleges stb. ellentétei, a ferdék és centrálisok rendje, formában és vonalban. A főcentrumon (a szeretet) kívül több centrum van. Minden cselekménynek (pl. a menekülőknek) megvan a maga centruma, s ezek a főcentrum alá tartoznak és azt támogatják. A szín, a világos-sötétből, fehér-feketéből, mint uniszínből indulva ki, két kilengést mutat, ú. m.: sárgameleg, kék-hideg. A szín és formarendszer szintén ideológiai alapon áll. Vezető szín a főcentrum pirosa: a szeretet, továbbá a kovácsok és a beteljesedett ember. A piros még a kép két felső sarkán is fellép: vörös napfelkelte, égő város. A sárga, a legmateriálisabb szín, a piros főcentrum körül helyezkedik el, a leganyagnélkülibb kék a széleken. A kép formailag ideológiai, mert a végtelen, mindent átfogó forma és vonal: a kör és ennek átmetszete a félkör. A kép történelmi hibája, hogy — a kollektív művészet szemszögéből — egy megmerevedett pillanatot jelent, mert a kollektív művészet perspektívája nem a részlet-művészetek felé mutat, mint pl. a csak festészet, ellenkezőleg egységet keres az összes művészetek között." 1 * Az Emberiség és az Egységből idézett elemzés már átvezet bennünket Uitz bécsi emigrációja időszakába. A Tanácsköztársaság leverése után Uitz bujkálni kényszerült. A letartóztatás elől kétszer is sikerült megszöknie, végül elfogták és — mint elmondja — a Zrínyi utcai főkapitányságra vitték. A vád az volt ellene, hogy „elpusztította" a magyar művészetet, és a Svábhegyen meztelen nőket sétáltatott. A műgyűjtő rendőrfelügyelő (a nevére Uitz nem emlékszik) négy kép ellenében kiengedte, sőt útlevelet is szerzett a részére. Az egyik esti vonattal kellett volna elutaznia. Uitz azonban — joggal lévén óvatos — hajóra szállt. így érkezett Bécsbe, ahol őt és más emigránsokat Sallai Imre várta. Az első időben a Hotel Höllerben lakott, a Kunsthistorisches Museum közelében. Rögtön munkához látott: járta a várost, látogatta a múzeumokat, műemlékeket, rajzolt és festett. 1920-ban kiállítást rendeztek műveiből a Freie Bewegung helyiségében. A vezetéseket ő maga tartotta, s az alkalmat politikai agitációra is felhasználta. A rendőrség felfigyelt, a bécsi rendőrfőnök is meglátogatta a kiállítást, őt is Uitz vezette végig: „Szándékosan összekevertem a kommunizmust és a katolicizmust, a militarizmust és antimilitarizmust, így "Egység, 1922. 1. sz. II. 4
