Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Baróti Dezső: Radnóti Miklós és a proletárköltészet
de ez nem akadályozta meg abban, hogy lezárja a vitát, azzal, hogy nekem nincs igazam. Ideges vagyok Drága most és ez meglátszott a vitán is. Nagyon élvezték és nagy derültség volt. . . l5 „Harcosan járt tehát a szánk", hogy épp Radnóti egyik akkori versének szavaival szóljak. Pedig csak a marxizmus néhány alaptételét ismertük, s többet nem nagyon ismerhettünk, hiszen Marx és Engels néhány szövege mellett csak Lenin Állam és forradalom című művének német kiadása jutott el hozzánk, a marxista irodalomszemlélettel pedig jórészt alkalomszerűen kezünkbe került folyóirat-cikkekből s Lukács György korai írásaiból próbáltunk ismerkedni. Azok, akik franciául olvastunk, Bucharin egyik művét is áttanulmányoztuk. 16 Az utóbbit József Attilától kaptuk kölcsön, s 1932 tavaszán, házkutatástól félve épp jómagam semmisítettem meg. Ma már nehezen tudnám megmondani, hogy mit tanultunk belőle, arra azonban jól emlékszem, hogy, bar akkortájt mi is hajlamosak voltunk az alap és a felépítmény leegyszerűsítésére, mindaz, amit olvastunk, kevés választ adott problémáinkra. Az sem segített, hogy megvitattuk a Moszkvai Proletárírók Szövetsége magyar szekciójának a hazai proletárirodalom problémáiról készített Platforrntervezetét, amelyet az irodalom iránt érdeklődő hazai kommunisták többségéhez hasonlóan csalódva tettünk le a kezünkből. 17 Nemcsak a régebbi és újabb magyar irodalomról adott képet éreztük torznak, s nemcsak épp azzal a József Attilával szemben elkövetett igazságtalanság háborított fel bennünket, aki társaságunk néhány tagjával régebbről barátságban volt. Azzal sem értettünk egyet, hogy a platformtervezet sommásan elítélte azokat a valójában bonyolult stílusújító törekvéseket, amelyeket nem egészen szabatos szóval „formaforradalmi" törekvéseknek nevezett. Különösen a költői kifejezés eszközeit is forradalmasítani akaró Radnóti utasította vissza hevesen a formák forradalmának elítélését. Ha nem is hitt abban, hogy a metaforák fellazítása önmagában elegendő a világ megváltoztatására, és ha ez utóbbit ő is magától értetődően a munkásosztály forradalmától várta, úgy gondolta, hogy az igazi proletárirodalom megteremtése csak az érdekelt írók sokirányú kísérletezéséből születhet meg. Pedig akkor még bennünk is sok avantgardista elfogultság volt. A Nyugat első nemzedékéből igazán csak Adyt, Móriczot és Juhász Gyula néhány realisztikus versét becsültük, s Babits, Tóth Árpád vagy Kosztolányi lírájának jelentős részét s velük együtt a szimbolizmus, a szecesszió és az impresszionizmus legtöbb irodalmi és képzőművészeti megnyilatkozását hajlamosak voltunk idejét múlt dekadenciának tekinteni. Ezt az álláspontot ekkortájt, azaz 1931 őszén közülünk talán épp Radnóti Miklós képviselte a legradikálisabban. Valójában mégis sokféle eszme, gondolkodásmód, stílus és ízlés határán mozogtunk: Marx és Freud (tanításaikat, ahogy ekkor sokan mások, közöttük József Attila is, mi is megpróbáltuk összeegyeztetni), Gorkij és a szürrealiz14 A kiadatlan levél Radnóti Miklósné birtokában van. '•A kötet címe: La théorie du matérialisme historique. Bibliothèque Marxiste. I - III. Paris, [é. n.J "A kérdésről I. az 5. sz. jegyzetben idézett tanulmányokat.
