Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Baróti Dezső: Radnóti Miklós és a proletárköltészet
pedig még ott sem rendelkezett egy mindenki által elfogadott közös programmal, ahol viszonylag szabadon szólalhatott meg. 5 S bár úgy látszik, hogy Radnóti költészete épp kommunista rokonszenvei megerősödésével párhuzamosan kezdett elszakadni attól az irodalmi örökségtől, amit elsősorban a Nyugat s általában az ún. szimbolista-impresszionista hagyomány jelentett számára, ez az elszakadás egy ideig az avantgárdé jegyében történő útkereséseinek közvetlen politikai hitvallást alig tartalmazó állomásait hozta magával. De, ha másképp nem, szubjektíve az is politikai hitvallás-féle volt, hogy az avantgárdé irodalmat és művészetet még akkor is az eljövendő proletárforradalom előkészítőjének tekintette, ha az semmiféle határozott politikai mondanivalót nem hordozott, mert (egyébként nem kevés joggal) a régi világ erkölcsének, életszemléletének és ízlésének forradalmas rombolását és egyben az új világnak megfelelő új művészet keresését látta benne. Ezt a felfogását akkortájt az is igazolni látszott, hogy az expresszionisták egy nagy csoportja és ekkor még a szürrealisták is, meg voltak győződve, hogy új hangú művészetük valóban egy új világot, közelebbről egy szocialista világot épít, egy részük pedig egyenesen kommunistának vallotta magát. A magát szintén kommunistának valló ifjú Radnóti leginkább épp ezért vonzódott az avantgárdé költészethez és az általa kialakított stílus és alkotómódszer egyes elemeihez, sőt arra is hajlamos volt, hogy ezt a kísérletezést még akkor is forradalminak tekintse, ha az pusztán a formára szorítkozik. Szándékosan írtunk avantgarde-ot, mert költészetének már a reichenbergi tartózkodás alatt érlelődő s különösen az ezt követően kibontakozó kísérletezései eredményeit az expresszionizmussal és a szürrealizmussal érintkező vonásai ellenére is legfeljebb csak részben lehet az említett iskolákba beszorítanunk. Liberecen írt versei többsége különben egy nem különösen mély szerelemről számol be, helyenkint néha még impresszionista jellegű beütésekkel, bár van olyan verse is, amelyben már lendületesebb hanggal kísérletezik. Ilyen például a nem sokkal odaérkezése után írt, azaz a még 1927 októberéből való s versei újabb gyűjteményes kiadásaiban is közölt C. Neumann und Söhne, amelynek néhány sora azt mutatja, hogy érdeklődött a munkásosztály iránt: ... a Oépek ritmusára sóhajt a Gyár, de meghal mikor megszólal este a sziréna és nagyratárt kapukon kitódulnak a bús sápadt munkások... Lieberecből hazatérve a rövid életű 1928 című folyóiratot szerkesztette* a következő évben pedig a Kortárs című folyóirat szerkesztésében vett részt. Mind a kettő baloldali tendenciájú volt, sőt a Kortárs egyik pro domo nyilatko* A kérdésről 1. ILLÉS LÁSZLÓ alábbi tanulmányait: Kísérletek a proletárirodalom elméleti roegalapozására. Meghallói a törvényeknek. Bp., 1973.192-211. - Viták a proletárirodalom lehetőségeiről. ItK 1972. 2. sz. 173-193. * Részletesen elemzi MOLNÁR FERENC: Radnóti pályakezdésének körülményeiről. ItK 1968. 3. sz. 343 — 349. 'SZÁLAI IMRE: A Haladás, 1928., és a Kortárs repertóriuma. Előszó. (Kézirat a Petőfi 'rodalmi Múzeum könyvtárában I)
