Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
ban, de gyökeresen történelemellenes, ha mint »örök« elvet az emberiség történelmébe magyarázzák bele. Az ily módon létrejövő misztifikációt még tovább fokozza, hogy Caudwell fiziológiailag is alá akarja támasztani tételét. Már utaltunk arra, hogy a fiziológiai mozzanatok szerepét nem szabad lebecsülni. Hiszen a munkában létrejövő ritmus egy kölcsönhatás terméke, amely az ember fiziológiai adottságai és a legjobb munkateljesítmény iránti követelmény között áll fenn, és itt a fiziológiai oldal az embernek éppen abban a törekvésében jut állandóan érvényre, hogy a munkát megkönnyítsék. A fiziológiai tényező hatása (lélegzés a költészetben, énekben stb.), mint már szintén hangsúlyoztuk, a későbbi fejlődési fokokon sem lényegtelen faktora a ritmus további fejlődésének és kifinomodásának. Határozottan fel kell azonban venni a harcot az ellen a felfogás ellen, hogy ezek a mozzanatok magáértvalóságukban, mégpedig minden »külső« ritmus tagadásaiként valaha is a költészethez, a zenéhez vezethettek volna." 58 Kár, hogy Lukács György itt egy a maga szövegkörnyezetéből kiszakított idézet kapcsán elmélkedik Caudwell költészet- és ritmusfelfogásának szolipszizmusáról. Maga a probléma ugyanis csak az idézett szavak után vetődik fel: Caudwell úgy látja, hogy a költészet által szükségelt és kiváltott introverzió különbözik a tudományos gondolkodás stb. számára is szükséges figyelemösszpontosítástól, amit ő (szolipszista módon?) ugyancsak introverziónak nevez. Megjegyzi: ,,Az introverziónak ez a fajtája tehát nem függ a szavak rendjétől." 5 " Érdekes volna tudni, mi Lukács György álláspontja ebben a kérdésben. Látni fogjuk, a műélvezetben szerinte sem a külső környezet által vonzott figyelem tisztán tudatos és akaratlagos áttereléséről van szó, s egyáltalán nemcsak ennyit jelent az az észrevétele, hogy ,,az embereknek az élet normális folyamatosságából bizonyos fokig ki kell lépniük e visszatükrözés appercipiálása érdekében". 80 ,,A valóság ideiglenes kiiktatása" 61 persze valamilyen formában a tudományos visszatükrözés appercipiálása érdekében is szükséges, s a műalkotás befogadása is feltételez tudatos figyelmet. Itt azonban másról van szó, a műalkotásban eltárgyiasított lehetőségek természetéről s a velük kapcsolatos emberi magatartásról. S e probléma megoldásában nincs lényeges különbség Caudwell és Lukács felfogása között. Különbség van viszont a ritmus eredeztetésében. Caudwell nem foglalkozik kifejezetten a ritmus eredetével. Az irodalomjegyzékben szerepel ugyan K. Bücher Arbeit und Rhythmus című könyve, 82 de a szövegben nem hivatkozik rá és a szorosan vett munkaritmusra sem. A ritmus mnemotechnikai szerepét említi, majd több ízben a ritmikus nyelv kollektív és nyilvános természetét hangsúlyozza, azt ugyanis, hogy a ritmikus nyelv kollektív és nyilvános érzelmek kifejezésére szolgál, szemben a prózával, amely eredete és jellege szerint az individuumok közötti mindennapi érintkezés, meggyőzés stb. eszköze. 83 A fiziológiai introverzió jelentőségét nemcsak a költészettel, ** LUKÁCS GYÖRGY: AZ esztétikum sajátossága. Bp. 1965. I. köt. 243 - 244. ••CAUDWELL: I. h. •° LUEÁCS GYÖROY: I. m. I. köt. 358. •' I. m. I. köt. 380. ••CAUDWELL: I. m. 297. • 3 L m. 30., 50. t
