Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

ságának jellegére, mértékviszonyaira stb. E felfogásban a fizikai törvényekhez és az emberi felfogóképesség materiális megalapozottságához igazodó esztétikai elemek csak végső alapjai a rájuk, illetve kölcsönhatásaikra épülő, társadalmi szinten megszervezett struktúráknak, amelyek mint egészek teszik lehetővé a természetibb jellegű esztétikai elemek alárendelését az összhatásnak, beleértve tartalmas tagadásukat és a „természetileg" nem esztétikai elemek esztétikaivá emelését is. Mindezekben a struktúrákban a legáltalánosabban értelmezett, az anyagi világban is jelenlevő „visszatükrözés" látszik egyetemes szervező, rendező elvként működni. Különböző szintű megjelenéseinek szerves összekapcsolódása képezi a legáltalánosabb alapját a megismerésszerű tudati visszatükrözésnek. A különböző szintű „visszatükrözések" vertikális — a fizikaitól a biológiáin át az intellektuális szintekig felépülő — struktúrájának működése a tudatműködés állandó „mélységi" dimenziója, amely horizontálisan mint a tudatműködés időbeli lefolyása jelenik meg. A visszatükrözést közvetítő struktúrák sem nélkülözhetik a fizikai, anyagi megalapozottságot. Még akkor sem. ha még vagy már tudatiként, megfelelő jelrendszerekkel közvetítve léteznek (pl. egy képlet vagy egy vers, amelyet éppen alkotunk, vagy amelyet emlékezetből felidézünk magunkban). Társadalmi közvetítésük, interszubjektív létezésük feltételezi a külső, anyagi valóságban való tárgyi megjelenést. Mint közvetlen ingert keltő fizikai létezők vagy mint az ilyen ingerekhez kapcsolódó jelrendszerek váltanak ki a tudat megfelelő, szintén anyagi alapú befogadó készségére támaszkodva, megfelelő tudati hatást, illetve tudatműködést. E tekintetben nincs lényeges különbség esztétikai és egyéb, például tudományos visszatükrözés közvetítése között. Hiba volna, ha a „visszatükrözés" vertikális megjelenéseiben és az így felépült teljes vertikális struktúrában csak az azonosságot látnánk visszatükrözés és visszatükrözés között. Különbség van a különböző szintű visszatükrözések mint összetevők s a visszatükrözés teljes struktúrája között. Különbség van a visszatükrözés teljesnek tekinthető struktúrái között is. A visszatükrözés társadalmilag leghatékonyabb, történetileg kialakult teljes struktúrái nem vezethetők vissza egyszerűen az őket felépítő részrendszerekre. Az esztétikai visszatükrözés teljes vertikális és horizontális szerkezetében például szerepet játszanak nem specifikusan esztétikai jellegű visszatükrözési formák is, a tudományos visszatükrözés szerkezetében pedig fontos funciót tölt be az „esztézis", az általános értelemben vett érzékelés és számos olyan visszatükrözési forma, amely az esztétikai visszatükrözésben kitüntetett szerepet játszik. Ezek a látszólag teljességgel azonos formák a különböző visszatükrözési szerkezetekben különböző módon helyezkednek el, másképp kapcsolódnak egyéb visszatükrözési formákhoz, és más a funkciójuk is. Részrendszerek a rendszer egészében. Ebből az következik, hogy rendkívül óvatosan kell eljárnunk, ha az esztétikai visszatükrözés teljes rendszerét az egyik vagy másik ilyen részrendszer tulajdonságaira próbáljuk redukálni. Az ilyen hiba könnyen előfordulhat, ha a részrendszer olyan, hogy egészként vonja magára a figyelmet, s minden látszat szerint az egész rendszert helyettesíti vagy képviseli. Az egyik ilyen részrendszer például azért válik újra meg újra az esztétikai elméletek egy részében az esztétikai visszatükrözés teljes rendszerének képviselőjévé, mert teljesnek, lezártnak, önmagában lé