Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom

DOBOSSY LÁSZLÓ ROMAIN ROLLAND ÉS A SZOCIALISTA IRODALOM Romain Rolland helyét, szerepét és hatását a szocialista világirodalom fejlődéstörténetében főleg három körülmény határozza meg: a első kritikai és elméleti műveiben kifejtett s — párhuzamosan — a szépirodalmi alkotásaiban alkalmazott esztétikája, második a szocialista irodalom megalapozóival — főként Gorkijjal - folytatott állandó eszmecseréje, harmadik pedig a különböző haladó mozgalmakban vállalt cselekvő részvétele, vagyis szüntelen törekvése arra, hogy összhangot hozzon létre a gondolat és a tett, a művészet és az erkölcs között. Mindezzel olyan szellemi-etikai magatartás példáját szemléltette, amely a szocialista világirodalomnak sokáig volt, s ma is még egyik fő eszménye. Jelenleg — annyi kísérletezés, vita és magasrendű alkotás után nyilvánvaló, hogy túlzás vagy tévedés lenne a Rolland-tól kidolgozott és alkalmazott esztétikát, illetve írói magatartást azonosítani a nemzetközi szocialista irodalom egészének esztétikájával és etikájával; hiszen legfeljebb csak az egyik, bár mindenképp igen fontos vonulatra jellemzők. Mégis érdemes szemügyre vennünk, hogy a rolland-i példa miként van jelen, s miként hat tovább a szocialista irodalom fejlődésében. Az elmondottakból kiindulva az alábbiakban mindenekelőtt Rolland esztétikáját tesszük vizsgálat tárgyává, majd fölidézzük azt a kezdeményező és szervező munkát, amelyet Rolland a haladó mozgalmak kibontakoztatása, s igy közvetve vagy éppen közvetlenül is a nemzetközi szocialista irodalom összefogása és föllendítése érdekében végzett. Ismeretes, hogy Rolland szellemi útjának elején — legfőbb eseményként — az a levélváltás áll, amely a huszonegy éves párizsi diák és az irodalmi dicsősége csúcsára ért Lev Nyikolajevics Tolsztoj közt történt 1887-ben. Rolland, a némileg korábban megfogalmazott filozófiai-etikai hitvallásának (Credo quia verum) szellemében szinte könyörög a jasznaja-poljanai bölcshöz, fejtse ki és indokolja felfogását a művészetről, mert mint írja ,,én nem tudom az életet azzal a mosolygó érdektelenséggel nézni, mint honfitársaim ... Én nem tudok belenyugodni, hogy ne ismerjem a dolgok erkölcsi alapját".

1 Tolsztoj válasza — miként Rolland később többször is megvallotta — elhatározó hatással volt a művészet lényegi kérdéseit elemző tudósjelöltre. Megerősítette abban a hitében, amely Rousseau, Michelet, Quinet, Hugo nyomán alakult ki benne, s amely szerint a művészet nem lehet egy kiváltságos társadalmi réteg megkülönböztetési eszköze, hanem az egész nép tulaj1 Rolland levele a moszkvai Tolsztoj-levéltárbar