Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez
megerősödött monopolkapitalizmus azonban tovább élezte az antikommunizmust, gátolni igyekezett a progresszív irodalom széles és oly reményteljes áramát. Az „Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság" hírhedt eljárásai során igyekeztek megfélemlíteni a haladó értelmiséget, s aki megtagadta a választ, pénz- és börtönbüntetésre ítélték (mint pl. az ún. „Hollywood Ten" elleni hírhedt eljárás résztvevőit, 1947—50-ben). Különösen az ötvenes évek elején érte el tetőpontját a Joseph McCarthy szenátor által irányított antikommunista hisztéria és a haladó gondolkozású emberek üldözése. Sok író, köztük Alvah Bessie, John Howard Lawson, Albert Maitz, Philip Stevenson, John Wexley, Michael Gold, Walter Lowenfels, Dalton Trumbo és Arthur Miller bátran és engedmények nélkül szembeszálltak e fasiszta ízű megfélemlítési kísérletekkel, mások viszont, akik a 30-as években az amerikai munkásosztály érdekeit képviselték, nem bizonyultak eléggé erősnek a mccartyzmussal szemben. Az írók túlnyomó többsége teljesen semleges álláspontra húzódott vissza. Volt, aki a pszichológiai irányzathoz kötődött, voltak, akik a neonaturalizmushoz, a történelmi vagy tudományos-utópikus tematikához fordultak. Az írók elszigetelődését a társadalmi haladásért folytatott harctól, a privát szférába való menekülést, s a gazdasági-politikai viszonyokkal való írói szembenézésről történő lemondást a megerősödött jobboldali irodalomelméleti és kritikai irányzatok törekedtek igazolni. Amit tehát a 30-as években az amerikai nemzeti irodalom fő irányzata volt, az most „földalatti áramlássá" vált, de azért nem veszítette el életképességét. Nemcsak olyan újonnan fellépett és a forradalmi munkásmozgalomhoz tartozó írók, mint Phillip Bonosky és Alexander Saxton művei tanúsitják ezt, hanem Arthur Miller, Tennessee Williams, Carson McCullers, Bemard Malamud, Norman Mailer és más polgári-humanista írók számos könyve. Mindenekelőtt pedig a 60-as években kibontakozott az amerikai néger írók protestáló irodalma, s ezt talán annak jeleként is értékelhetjük, hogy a 20-as, 30-as évek demokratikus, társadalomkritikai és progresszív hagyományai változatlanul elevenek ma is, és újra átfoghatják az Egyesült Államok nemzeti irodalmának egészét. Az egykori haladó szellemű folyóiratok, kongresszusok és írói szervezetek tevékenysége, céljai, funkciója és lehetőségei nem csupán irodalomtörténeti érdekű stúdiumok tárgyai ma, hanem nagyon komoly elemzésnek vetik alá őket abból a szempontból: milyen tanulságot rejtenek ezek magukban a ma aktuális szellemi és társadalmi küzdelmei szempontjából. Ilyen felfogásban csoportosul újra egy sor, különböző generációhoz tartozó író és művész az American Dialog és a New Masses utódaként számon tartott Mainstream körül. Figyelemreméltóan szól e kérdésről Joseph North abban a beszámolóban, amelyet az USA kommunista pártja 1972. évi huszadik kongresszusa elé terjesztettek: „A Nemzeti Kulturális Bizottság olyan szervezet kereteinek létrehozásán dolgozik, amely ideológiai, művészi és anyagi támogatást tud nyújtani a kultúra munkásainak. Az idősebb generáció által teremtett John Reed Clubok példája lebeg a szemük előtt." 6 * M Das Paradoxon der USA-Kultur von heute. Ein Bericht von Joseph North, der dem XX. Parteitage der KP der USA vorgelegt wurde. Sonntag, 24. Sept. 1972. 10.
