Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez
anyagát összefoglaló kötet előszavában: „A tanácskozás legnagyobb eredményeként könyvelhetjük el, hogy sikerült egy széles és mély irodalmi mozgalom egységébe foglalni Amerika kulturális életének mindazon erőit és rétegeit, amelyek korábban anarchikus összevisszaságban léteztek, s ez a mozgalom az íróknak és művészeknek a munkásosztállyal alkotott szövetsége alapján nyugszik." 46 Friedrich Wolf, aki a kongresszus lefolyását és az új írószövetség megalakítását szemtanúként és résztvevőként kísérte figyelemmel, ezt állapította meg: ,,Az Amerikai írókongresszus szervezési és ideológiai szempontból teljes sikert hozott, összekovácsolódott az Egyesült Államok valamennyi baloldali, antifasiszta írójának egységfrontja." 47 S hogy ez nem valamiféle üres frázis volt, azt bebizonyította a 2. Amerikai írókongresszus, amely a két világháború közötti időszak progresszív írószervezetei történetének újabb kimagasló eseménye volt. Az újabb kongresszust a League of American Writers hívta egybe 1937. június 4—6-ra New Yorkba. Megelőzően több területi tanácskozást tartottak már, így a Midwestern Writers' Conference 1936 tavaszán ülésezett Csikágóban, a Wester Writers' Congress 1936 novemberében San Franciscóban, a Southwest Writers' Conference pedig 1937 májusában Oklahama Cityben; s ezek a regionális értekezletek többé-kevésbé mind az össznemzeti írótanácskozás előkészítését szolgálták, s ezen túlmenően a szövetségek tagsága élénk aktivitásáról is tanúskodtak. Az egyik ilyen reprezentatív rendezvényen Kaliforniában Michael Gold számolt be a Párizsban a Kultúra Védelméért rendezett kongresszus munkájáról, ahol Waldo Frankkal együtt vett részt, s ahol a League of American Writers szervezetét, mint az amerikai szekciót felvették a „Nemzetközi írószövetség a Kultúra Védelméért" tagjai sorába. Ali. írókongresszus egyik fő célkitűzése volt, hogy megteremtse az elméleti és szervezeti feltételeit egy olyan nemzeti írószövetségnek, amely célkitűzéseiben szélesebb ölelésű és nagyobb tömegeket képes átfogni, mint ahogy arra az 1935-ben alapított Liga képes volt. A fasizmus és a háború nem csupán fenyegető veszélyt vagy átmeneti csapást jelentettek ekkor már, hanem véres realitást s a kultúrát szétromboló tényeket. A Spanyolországban bekövetkezett fasiszta agresszió és a fasiszta barbárság magában Németországban figyelmeztető jelzések voltak, amelyek minden haladó gondolkodású írót állásfoglalásra kényszerítettek, és széles akcióegységet követeltek meg. Ezért merült fel az igény az amerikai írókban szükségszerűen, hogy a következetes népfrontpolitika alapján, s egyetértésben a „Nemzetközi írószövetség a Kultúra Védelméért" alapelveivel lehetőleg minden szellemi erőt egyesítenek a háború és a fasizmus ellen. Kifejezi ezt az óhajt a szervezői felhívás és az a névsor is, amelyben az aláírók közt megtaláljuk Newton Arvin, Van Wyck Brooks, Erskine Caldwell, Marc Counelly, Malcolm Cowley, Waldo Frank, Langston Hughes, James Weldon Johnson, Paul de Kruif, John Howard Lawson, Robert Morss Lovett, Archibald MacLeish, Claude McKay, Lewis Mumford, Clifford Odets, Vincent Sheean, Upton Sinclair, Donald Ogden ••WALDO FRANK: Foreword. American Writers Congress. L. a 38. sz. jegyzetet. 47 FRIEDRICH WOLF: Kulturfront in Amerika. Aufsatze 1919- 1944. Berlin, 1967 449.
