Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez
A konferencia pozitív indítást adott az amerikai irodalmi életnek is, a későbbiekben fontossá váló hangsúlyokat tudatosított. Ez kiderül abból az „akcióprograméból is, amelyet a konferencia plénumán egyhangúlag elfogadott határozat alapján szövegeztek. Ez az akcióprogram félreérthetetlenül nevén nevezi a korábbi gyengeségeket, s tíz pontba összefoglalva tűzi ki a további munka céljait és fő feladatait. A program utal arra, hogy a John Reed Clubok és a New Masses többet kell hogy tegyen az eddigieknél a „radikalizált" polgári intellektuelek megnyeréséért, az amerikai néger íróknak a közös munkába való bevonásáért; véget kell vetni az elméleti munka és a marxista irodalomkritika elhanyagolásának, szorosabb kapcsolatokat kell kiépíteni a saját ország munkásosztályával s más országok forradalmi kulturális szervezeteivel és publikációs orgánumaival. 22 A haladó és antikapitalista beállítottságú polgári írókkal való együttmunkálkodásról, vagyis a szövetségi politikáról szóló pontról különös figyelemmel szólt az amerikai delegáció értékelő elemzése. E fejtegetések óvták az amerikai elvtársakat a szektás, proletkultos magatartástól (nem voltak mentesek ettől az elmúlt években), figyelmeztették őket, hogy ne legyenek türelmetlenek azokkal a jószándékú művészekkel és intellektuelekkel szemben, akik keresik a közeledés útját a munkásosztályhoz, s nem egy nehéz helyzetben már valóban szövetségesként léptek fel. Ezeket az intelmeket nem volt egyszerű megszívlelni s a harkovi konferencián szerzett tapasztalatokat átvinni az amerikai proletár-forradalmi írószervezet gyakorlatába. Talán leginkább Theodor Dreiser példáján láthatjuk ezt. E nagy elbeszélő személyében a századfordulón oly íróegyéniség lépett az amerikai nemzeti irodalom arénájába, aki nemcsak származása szerint állt közel a munkásosztályhoz, hanem egyúttal mélyenszántó kritikai realista krónikása lett korának, s kiemelkedő értékévé vált az amerikai realista irodalom ama hagyományos nagy vonulatának, amelyet Whitman, Howells és Mark Twain neve fémjelez. Dreiser főműve, a kifejező című Amerikai tragédia (1925) az USA gazdasági, technikai és szellemi lehetőségeitől fűtött eufória korában könyörtelenül széttépte a művészi szó erejével a sikertől fűtött álmok nagy amerikai illúzióját s leleplezte a kapitalista társadalmi rend igazi lényegét, az emberi egyéniség szétzúzását eredményező működését. 1927-ben elfogadta a Nemzetközi Munkássegély meghívását s az Októberi Forradalom 10. évfordulójának ünnepségeire Moszkvába érkezett. A Szovjetunióban tett utazásai során szerzett benyomásairól és élményeiről a Dreiser Looks at Russia (1928) című könyvében tudósított. Politikai minőségében és az átfogott társadalmi dimenziókat tekintve, bizonyosan nem érte el ez a könyv John Reed Tiz //apjának szintjét, s nem mentes a könyv esetenkénti szubjektivizmustól sem, de mindezek ellenére szerzője becsületes szándékkal eltelve világítja meg mindazt, ami a tíz év előtti világtörténelmi események óta az országban végbement. Egy helyütt ezt írja: „íme, itt terül el előttünk Oroszország. Felkelt egy új társadalmi rend valóban új, változásokkal, színekkel teli csillogó napja. Igenis, M Resolution der amerikanischen Delegation zur Frage der proletarischen und revolutionären Literatur Amerikas. Literatur der Weltrevolution, Sonderheft, 1931. 134-135. — L. még: New Masses, Febr. 1931.
