Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között

sége, az ugyanazon „civilizációs atmoszféra" kötötte össze őket, melyben nevelkedtek, összekapcsolta őket az a sokszor tudatos, de még gyakrabban tudatalatti lázas, ellentmondásokkal teli törekvés, hogy megtalálják helyüket a körülöttük levő világban. S ha az első, az 1918—1927-es korszak irodalmi vitáiról és a korabeli irodalmi művekről elmondhatjuk, hogy az „öregek" adták meg az alaphangot, akkor a későbbi időszakban a „fiatalok" nézetei váltak uralkodóvá. 1927 előtt még nem tudtak új, önálló programmal fellépni. Csak itt-ott elszórtan, egy-egy verssel jelentkeztek, amelyekben még igen erősen érződött a „forradalmi harc költészetéinek hagyományos romantikája, bár a korabeli lengyel költészet mintha ezen a fázison már túlhaladt volna. Ekkor még a kultúra és ismeretterjesztés területén megmaradnak a szervezőmunka mellett és megelégszenek az „öregek" szerény tanítványainak a szerepével. Irodalmi és kulturális tapasztalataik, a lengyel irodalom hagyományainak az ismerete, a hazai problematikában való jártasságuk azonban még tökéletlen és egyoldalú. Ez volt az oka, hogy egy sor kérdésben engedtek a lengyel irodalmi körök elismert vezetői véleményének. Kétségtelenül szerepet játszott ebben az úgynevezett szakember-kultusz is, ami ez idő tájt széles körben dívott. Éppen ezért 1927 előtt még nem mutatkoztak az „öregek" és a „fiatalok" álláspontja közti különbségek. A „fiatalok" ekkor még nem jelentkeztek azzal az igénnyel, hogy részt vegyenek a lengyel irodalmi élet vezetésében. Jellemző például, hogy 1929-ben Tomas Dqbalt, a Tarnobrzegi Köztársaság

39 egyik megalapítóját és vezetőjét, az idős népi forradalmárt, agitátort és propagandistát választották meg a Lengyel Proletárírók Szekciójának titkárává, pedig soha irodalmi tevékenységet nem fejtett ki. Ebben persze szerepet játszottak politikai meggondolások is, de hatással volt erre a megfelelő szakképzettséggel rendelkező emberek hiánya is. A „fiatalok" csoportja, amelyet az idősebb nemzedék néhány képviselője is támogatott, kezdetben a lengyel irodalmi mikrokozmoszban a legradikálisabb, idővel viszont a legdogmatikusabb írói csoportot képviselte. A Szovjetunió területén nevelkedtek, itt jártak iskolába, tagjai voltak a Komszomol és pártszervezeteknek. Kompromisszumokat nem ismerő, lelkesedéssel és harci vággyal teli fiatalság volt ez. Eltúlozták az éberséget és a bírálatot saját magukkal és másokkal szemben is, és a vitákba kritika nélküli hittel és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat. Ez az ifjúság azokban az években nevelkedett, amikor a Szovjetunióban nagyon nehéz volt az élet, a feszült nemzetközi helyzet minden pillanatban intervenció kirobbanásával fenyegetett, harc folyt a kollektivizálásért, az éhséggel való küzdelem nemcsak minden párttagot és komszomolistát, de minden tisztességes embert arra kényszerített, hogy éles revízió alá vegye nézeteit és politikailag kompromisszum nélkül döntsön hovatartozásáról. Ilyen körülmények között érthető, hogy csak egy volt a fontos, egyszerűen vetődött fel a kérdés: „mellette, vagy ellene?" A „mellette" válasz ez esetben azt jelentette, hogy mindent alárendelnek, »• A Tarnobrzegi Köztársaság 1918-ban alakult Lengyelországban, a jelenlegi rzeszowi vajdaság területén. Több járásra kiterjedt. 2M)