Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között

1923 nyarán a XII. kongresszusnak a nemzetiségi kérdésben hozott határozata alapján megalakult a Központi Nyugati Kiadó, melynek külön lengyel szekciója is volt, a kiadó a későbbiekben a Szovjetunió Népei Kiadója nevét viselte. Az 1924 elején tartott oktatási tanácskozáson határozat született, hogy az SzK(b)P Központi Bizottságának Lengyel Irodája mellett létre kell hozni egy Központi Kiadói Bizottságot Moszkvában, albizottságokkal Leningrádban, Ukrajnában és Belorussziában. A XII. kongresszus határozatának megvalósítása során elsősorban marxista irodalmat jelentettek meg és iskolai tankönyveket. A kiadások kérdése végérvényesen 1926-ban normalizálódott, ekkor alakult meg Moszkvában a Szovjetunió Népeinek Központi Kiadója, és ennek kereteibe tartozott a lengyel szekció is. Ez az intézmény, melyet rövidítve csak Centrwydawemnek neveztek, lengyel filiáléval rendelkezett Ukrajnában és lengyel szekcióval Harkovban, Kievben és Belorussziában. Az 1928—1929-es években megnövekedett a lengyel emigráció érdeklődése a kiadói tevékenység iránt. Többek között ezzel a kérdéssel foglalkozott 1928. szeptember 26-án Jan Neyman

13 a Politikai Bizottság ülésén. Ugyanebben az évben lengyel sajtó-és könyvnapot rendeztek és az ekkor már megjelenő Trybuna Radziecka (Szovjet Szószék) — a lengyelek leghosszabb ideig megjelenő és legjelentősebb napilapja — nagy helyet szentelt e témának. Ebben az időben a kiadványok 70%-a társadalompolitikai irodalom volt, 15% népszerű tudományos munka, s csak 10%-ot tett ki a szépirodalom és a gyermekirodalom. Az olvasók azonban elsősorban szépirodalmat követeltek. A kiadványpolitika és a társadalmi igények között jelentkező ellentét éveken keresztül nyugtalanította az érdekelteket. 1930-ban és az azt követő években éles bírálatok jelentek meg a sajtó hasábjain a különböző kiadók tevékenységéről. A nemzeti kisebbségek a XII. kongresszus után megélénkülő kulturális élete nem csupán a kiadói tevékenységben figyelhető meg, hanem a lengyel sajtó területén is, ahol elég jelentős változások mentek végbe. A napilapok irodalmi mellékleteket kezdtek megjelentetni, majd 1926 áprilisában a kiadói piacon megjelent az első lengyel irodalmi lap, a swit (Fény) is. Ez — mint azt alcíme is jelezte illusztrált társadalmi, politikai és irodalmi hetilap volt. A változatos sorsú hetilap szerkesztésében az ideológiai front olyan kiválóságai vettek részt, mint Stanislaw Budzyríski, Henryk Stein-Kamienski,

14 Feliks Kon.

15 A lap 1927 végéig létezett. A hetilapra mindvégig rákján Neiman (nevét gyakran írják Neymannak is). (Szül. 1894-ben.) Kárpitosmunkás. A Lengyel Szocialista Párt, majd az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás (bolsevik) Párt tagja, később az SZ(b)P tagja. Aktívan részt vett az Októberi Forradalomban. 1927 1930 között az SZK(b)P Központi Bizottsága mellett működő Lengyel Iroda titkára. 1930 1933-ig a Trybuna Radziecka, majd ezt követően a Kultúra Mas szerkesztője. u Henryk Stein, fedőneveinek egyike: Kamieiíski. (Szül. 1883-ban.) A Szociáldemokrata Párt egyik vezetője, publicista, irodalomkritikus, szatíraíró. A későbbiekben a Lengyel Kommunista Munkáspárt Központi Bizottságába választották. Az SZK(b)P tagja volt. A Szovjetunióban élő lengyelek egyik vezető egyénisége. "Feliks Kon, (1864 1941.). A lengyel és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja, publicista, a Lengyel Szocialista Párt vezetőinek egyike. 1918-ban belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. 1919 1922-ig az Ukrán Kommunista