Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

A cseh proletár-költészet, vagyis az a művészet, amely az osztályharc tényeire közvetlenül igyekezett reagálni, a forradalmi helyzetet tükrözte a húszas évek elején. Az irányzat kiemelkedő alkotói a költészetben: Neumann, Hora, Seifert, Hofejsï és Wolker. A próza területén mindenekelőtt Jaroslav Húlka elbeszéléseit, Maria Majerová A legszebb világ című regényét, Olbracht Anna című regényét kell kiemelnünk. (Ez utóbbi könyv alakban csak 1928-ban jelent meg, de a Reflektor című folyóirat folytatásokban már az 1924—25-ös években közölte.) Mindezek a művek tartalmilag és formailag is már abba az irányba mutattak, amelyet később szocialista realizmusnak neveztünk. És nem szabad megfeledkeznünk Jaroslav HaSekről, akinek Svejk, a derék katona című müvét Ivan Olbracht 1931-ben a cseh proletár-irodalom legkiemelkedőbb, legszámottevőbb alkotásaként jelöli meg. A proletár-költészet korszaka a cseh irodalomban csak néhány évig tartott, de kezdeményezései az irodalom további fejlődése során gyakran visszatérnek, újból és újból éreztetik hatásukat. Az idősebb nemzedék tagjai, akik részt vettek a proletár művészet létrehozásáért vívott harcban, a Proletkult elnevezésű egyesületben találtak szervezeti bázisra. Az egylet előkészítő bizottsága a Rudé právoban tette közzé nyilatkozatát 1921. augusztus 14-én. Az ugyancsak Proletkult címen indított folyóirat szerkesztője Stanislav K. Neumann lett. A programot adó felhívás mindenekelőtt is a munkássággal való szoros kapcsolatot követeli meg a kommunista művészektől: „Félúton való megállást jelentene, ha nem lennének saját, kommunista művészeink. Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a proletariátus megszüli a maga művészeit s hogy a burzsoáziából is átallnak hozzánk. De, amint a proletariátusnak át kell mennie a művészet iskoláján, éppúgy a kommunista művésznek is tanulnia kell a proletariátustól. Még a tehetség is, ha egyenesen a műhelyből kerül ki, annak a veszélynek van kitéve, hogy könnyen megfertőzi a polgári ideológia és a kisvárosi élet sok rossz szokása, ha nem fejleszti magában az osztály-öntudatot s alkotás közben nem gondol állandóan proletár elvtársaira, azok szükségleteire és szem elől téveszti a proletariátus gondolkodásmódját, érzelmi világát. Célunk, hogy ráeszméltessük a proletariátust és megtanítsuk arra: keressen a művészetben erősítést és vigaszt a nélkülözések, a küzdelem idején. Hadd lássa a művészetben eljövendő hatalmának nagyszerű támaszát. Ezért követeljük művész elvtársainktól, hogy dolgozzanak, alkossanak, a proletariátussal a lehető legszorosabb kapcsolatban, egységben, áldozatos szerénységgel szolgálva a proletariátus világát, munkáját, küzdelmét. Alkossanak osztályharcos proletár öntudattal, tekintet nélkül a kispolgári ideológiára."

1 Már a cseh Proletkult felhívásából is kitűnik, hogy erősen a szovjet Proletkult eszméinek, elméletének, de legfőképpen Alexander Alexandrovics Bogdanov teoretikus nézeteinek a hatása alatt áll. Szervezői azt kívánják, hogy önálló kulturális tevékenységet kifejtő szervezetként önkormányzattal rendelkezzék. Szervezőinek elképzelése - így pl. a neves proletár testnevelő Jifí F. Chaloupecky és a költő Josef Hora elgondolása szerint - a Proletkult hivatott arra, hogy a községekben és a városokban működő dalárdákat, ' Pfipravny vybor Proletkultu: Proletariátu ! Rudé právo, 1921. aug 14, 190. sz. 1. 233