Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
káslevelezőkről, s hogy ebben „a proletár irodalom egyik fontos elvi kérdésének a lebecsülése fejeződik ki". 137 Fájó pontja a platformvitának a József Attila-kérdés. A véle történteket személyi problémává lefokozni felelőtlen torzítás és leegyszerűsítés lenne, s bár kétségtelen, hogy a tervezetet nem azonosíthatjuk az egész párt álláspontjával, meg kell állapítanunk, hogy a korabeli feszült és nehéz viszonyokból eredő keménységnek és szektásságnak (ami, ismételjük, igen nagy mértékben tükröződött az akkori viták hangnemén és az egyes művészek felületes besorolásaiban, beskatulyázásaiban is) jelentős szerepe volt abban, ahogy József Attilát a platformban jellemezték. 138 Az 1930-as harkovi konferencia idejére — a gazdasági világválság, a kapitalista országokban és a Szovjetunióban élesedő osztályharc, a fasiszta veszély növekedésének időszakában — a szövetségi politika szektás vonásaiból kiindulva és az egyes szimpatizáns vagy volt szimpatizáns írók (Barbusse, Istrati stb.) körüli problémáktól is ösztönözve a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségén belül kialakul az a vélemény, hogy a szervezetben az eddigi „nagy nevekkel" szemben a proletár írók súlyának kell növekednie. 139 Ezt tükrözi Matheikának egy cikke is, ahol Theodor Dreiserrel kapcsolatban a következőket állítja: ,,... a gazdasági válság a fasizmus karjaiba taszítja a korábbi kispolgári ellenzéki írók széles rétegeit (például Th. Dreisert)". 140 Nem tudjuk pontosan, mi e megállapítás konkrét oka Dreiser esetében, akinek munkásságában a húszas évek végén, illetve 1930-ban, a Dreiser looks at Russia (1928) és a This Madness (1929) című írások megjelenése, valamint egy ankétra adott válaszai után a szovjet sajtó egy része hanyatlást állapít meg, 141 József Attilával összefüggésben azonban nem ok nélkül emlegetik az Előőrsben való szereplés külsődleges vagy személyeskedő megítélését s néhány akkori írása, különösen a Fábián Dániellel együtt aláírt Ki a faluba! című röpirat fajideológiai terminusait. Az ezekről szóló híradás 1931 júniusára valóban „korábbi és hiányos információvá" vált, 142 azt az 137 KOMJÁT ALADÁR-RÉZ ANDOR: Megjegyzések a magyar proletár irodalom platformtervezetéhez. SK. 1931. 12. sz. 62. **• Hogy mennyire külsődleges jegyekből indultak ki teljesen ismeretlen emberek esetében is, azt jól mutatja Aprily Lajos megítélése, akinek az erdélyi gyermekkori táj szeretetéről írott elégiáját, a Keleti szélt, a költemény mondanivalóját megdöbbentően félreértve és eltorzítva szovjetellenes (!) versnek állították be, szerzőjét pedig* fasiszta magyar költőnek* neve/tik, hi/onyara a/ert, meri .1 verset a Magyarság il leközölte. (Vo. .'Iiiiepa 1 vpa Mnponoii peBojiiouHH .1931. Ni 2-3. 190.) m L. Illés Bélának, a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Irodája titkárának a konferenciáról adott előzetes tájékoztatóját: a konferencia összehívásának egyik okát «azok a rendkívül fontos eltolódások képezik, melyek a proletár és kispolgári irók kapcsolatában jöttek létre, és amelyeket lényegében a külföld proletárirodalmának viharos fejlődése okozott. Ez a tény az eddigi szervezeti keretek komoly átalakítását igényli*. L. A szocialista realizmus. Bp. 1970. II. köt. 65. Továbbá: HH MaTeftna: 3aaawH MoKAynapo^Horo Biopo PeBojnoiiHOHHoA jiHTCpaTypbi. JlHTepaTypa H HCKyccreo, 1930. Ni 2. 105. 140 Uo. 113. 141 Vö. JlHTepaTypHaíi 3HUHKJione;mfl. MocKBa, 1930. T. 3. 419-420. Egy másik helyen: •Dreiser radikalizmusa — az ipari bonapartizmus álcája . . . Talán mindennél kedvesebb Dreisernek és Wellsnek egy olyan diktatúra létrejötte, amely számukra a • szellemi arisztokrácia* diktatúrájának, az «erős kéz* kormányzatának tűnik*. (BecTHHK HHocrpatiHOH JiMTepaTypu. 1930. Ni 6. 185- 186.) SZABOLCSI MIKLÓS: Változó világ szocialista irodalom. Bp. 1973. 57.
