Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
értelmezett eredményességet tartják szem előtt, törvényszerűen felbukkanó ténynek kell elkönyvelnünk. Vannak, akik nyíltan meg is fogalmazzák ezt akkoriban, például I. Majszkij, aki szerint a művészetet az élet megismerésének tekintő felfogás okvetlenül ,,a művészeti folyamatok passzív-szemlélődő megközelítéséhez, az alkotás jellege iránti közömbösséghez vezet". 112 Az is nyilvánvaló azonban, hogy a valóság elhanyagolása, különösen hosszabb távon, épp a „protekcionista" módon támogatott művészet fejlődési akadályává válik, mint ezt az 1932-es párthatározathoz vezető események is igazolták. A fentiek ellenére sem állíthatjuk, hogy Matheika általában tagadta volna a valóság művészetben betöltött szerepét, inkább azt, hogy nem tudta szervesen összekapcsolni az irodalmi mű valóságtükröző szerepét és pártosságát. (Ez majd a harmincas évek második felének lesz nagy vitatémája.) Az előbbi helytelen érveléseknek ellentmondva ilyen helyes irányú gondolatokkal is találkozunk nála: ,,a proletár irodalom teremtő munkája alapjául a forradalmi marxista világnézetet téve, alkotása alapjául a meglevő valóságot veszi. Ennek a vázolása, a mindennapi élet problémái, a nagy harc változó kérdései foglalkoztatják" stb. 113 A húszas évek közepétől mind a szovjet, mind a magyar proletárirodalmi mozgalomban egyre szükségesebbé válik az ellenfelekkel folytatott harc során irányzatuk elméleti megalapozása, a művészet specifikus problémáinak kidolgozása és a konkrét irodalomtörténeti kutatás. A proletárirodalom teoretikusainak számító Averbah, Libegyinszkij, Fagyejev, Jermilov és a többiek nagy magabiztossággal s nem egyszer bizonytalan elméleti alapokról kiindulva látnak neki a legbonyolultabb problémák megoldásának. A magyar emigráció legtöbb tagja — így Matheika is — az ő tevékenységüket tekinti példaképének, helyes és helytelen következtetéseiket egyaránt átviszi a magyar irodalmi mozgalomba. Matheika több ismertető cikket ír a szovjet irodalmi élet eseményeiről a magyar nyelvű emigráns sajtóba, 114 s bár hangsúlyozza, hogy a tevékenységet mindig az adott ország cselekvési lehetőségei szabják meg, a magyar forradalmi művészeti mozgalomban „a legtisztább ideológiát képviselő" moszkvai csoportot tekinti vezető szerepre hivatottnak. 115 (Ennek magyarázatánál azonban nem elegendő csoportszellemre, szubjektív becsvágyra hivatkozni — az igény ugyanis természetszerűleg következik a „jó mű = helyes ideológia -f elhanyagolható forma" helytelen képletéből is.) A mechanikus átvétel veszélyeire jó példa a Stilus és proletárirodalom című írás, 11 * amely Fagyejev alapján a romanticizmust az idealista filozófia, a naturalizmust (Balzac! Stendhal! Zola stb.) a mechanikus materializmus és a realizmust a dialektikus materializmus irodalmi megnyilvánulásának tem 3iie3Aa, 1925. 1. 285. 1.3 ÚE. 1926. jan. 24. 114 A jelenkori orosz irodalom és problémái. SKE. 83-89. - Az új orosz irodalom. ÚE. 1926. szept. 26. - Moszkvai színházak. ÚE. 1926. nov. 8-9. - Az orosz irodalmi frontról. Sarló és Kalapács, a továbbiakban: SK. 1929. 1 -2. sz. 92. - Az orosz irodalom fejlődése. SK. 1931. 8. sz. 61-62. 114 ÚE. 1926. márc. 28. 1.4 SK. 1930. 4. sz. 58-61.
