Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szántó Gábor András: Matheika János

is igyekeznek létrehozni a proletár irodalom szervezeteit, s törekszenek ezeket nemzetközileg is összefogni. A magyar emigrációnak e munkában nagy szerep jut. A kezdetben gyér számú Szovjetunióban tartózkodó vagy a Szovjetunióval kapcsolatot teremtő író és művész között az ő kolóniájuk a legnépesebb, s mint a MAPP magyar szekciójának alakuló ülésén Libegyinszkij is kiemeli „a magyar csoportra nagy feladatok várnak"; ,,a tagok eddigi munkája alapján ítélve ez lesz a legerősebb és legöntudatosabb, legtisztánlátóbb nyugati nemzeti csoportja a proletár-író mozgalomnak", mivel ,,a magyar csoport tagjai nem csupán két forradalom, a diktatúra, az ellenforradalom, fehér terror és emigráció iskoláján mentek keresztül, hanem java részüknek módjában állott megismerkedni az orosz mozgalom harcaival és tapasztalataival is".

100 Ha mindehhez hozzászámítjuk még, hogy a magyaroknak jó kapcsolataik vannak a kulturális élet vezetőivel, egészen Lunacsarszkijig bezárólag, érthetővé válik, hogy a nemzetközi szervezetben gyakran igen magas posztokra kerülnek. (Gondoljunk csak Illés Bélának és Hidas Antalnak a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Irodájában, a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségében, a Lityeratura Mirovoj Revoljucii című folyóirat szerkesztőségében betöltött tisztségeire.) Bár 1929-ben rövid időre Matheika is bekerül a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Irodájába, az ő területe inkább a magyar irodalom, az itt végzett szervezői és kritikusi munka marad. Szerepe van abban is, hogy 1926-ban létrehozzák a Magyar Forradalmi írók és Művészek Szövetségét, s hogy ennek kiadványaként Sarló és Kalapács címmel változatos szépirodalmi és elméleti anyagot tartalmazó évkönyvet adnak ki.

101 Az évkönyvben szereplő cikkek nem egyszer eltérő alapokról indulnak ki, és ez már itt előrevetíti a mozgalmon belüli későbbi viták árnyékát.

102 A bevezetőt Komját Aladár és Réz Andor irja meg. Véleményük szerint korukban az osztályellentétek egyszerűsödése figyelhető meg, a társadalom az osztálymentes kultúra létrejöttének irányába halad, s az ehhez vezető osztályharc folyamán egyre harmonikusabb, régi ellentmondásaitól fokozatosan megszabaduló ember alakul ki: ,,A proletár művészet kérdése így egyúttal az osztályember kérdése is... Az osztályharc folyamatában lassan a proletárok új típusa fejlődött és fejlődik ki, akik a polgári társadalom ellentmondásoktól terhelt egyedeivel szemben mindkevesebb ellentmondást mutatnak fel... A munkásosztály politikai fejlődése, az osztályideológia állandó tisztulása és szélesedése, a polgári társadalmi rend ellentmondásait mindkevésbé tükröző új osztályember kialakulása, az osztálytartalom és a művészi kifejező forma közötti egység fokozatos helyreállítása, mindez egymással szorosan összefüggő történelmi-társadalmi folyamat".

103 Mindebben nem nehéz a régi Kassák-féle ideológia hatását kimutatni, — csak az új embertípusnak egykor a pártirányítástól függetlenített céljából lett immár osztályharc során létrejövő „eredmény". Ez azonban legalább olyan absztrakt, mint az egykori cél: a megvalósítás eltérő módja (itt: a megvalóL. MATHEIKA JÁNOB: Proletár irodalomról. ÚE. 1926. febr. 21. 141 Sarló és Kalapács Évkönyv. Bécs, 1926. (A továbbiakban SKÉ.) Az évkönyv kiadását követő frakcióharcokról I. BOTEA FERENC: A Sarló és Kalapács (1929-1937). „Jöjj el, szabadság!" Bp. 1967. ,M KOMJÁT ALADÁB-RÉZ ANDOB: Bevezetőnek. SKÉ. 4-5.