Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
alaptalanul állítja ekkor egy magánbeszélgetésében, hogy „Matheikával való kapcsolata az utóbbi időben elhidegült". 88 ) Érdekes, hogy a kezdeti tájékozódás időszakában Matheika először nem kíván állást foglalni a Proletkultról folytatott vitákban. 89 Egy Bécsben megjelent német nyelvű cikkében Buharin egyik beszédét — mint „legjobb kiindulópontot" — alapul véve ismerteti a szovjet Proletkult céljait, felépítését és tevékenységét. 90 A cikkből kiderül, hogy tulajdonképpen rokonszenvezik a Proletkulttal mint olyan „érdekes és sokat ígérő" intézménnyel, amely a maga egész stúdiórendszerével igen hasonlít az ő kezdeti művelődési és művészeti köröket szervező tevékenységére. A teljes elismeréstől azonban visszatartja, hogy nemcsak a párt számos vezetője bírálja a Proletkultot, hanem közös párthatározatok is, különösen a szűk körű, „laboratóriumi" jelleg és a kulturális örökség szektás elhanyagolása miatt. 91 A szűk körű, laboratóriumi jelleg itt lényegében ugyanazt az idealisztikus „aufklärizmust" jelenti, amely Matheika korábbi tevékenységét is jellemezte: itt és ott is egy elvont, absztrakt kultúrát akartak szűk körben kikísérletezni további terjesztés céljaira, s ezen az elvont jellegen az sem változtatott, hogy az egyiket éppen „proletár" jelzővel illették. A szűkkörűség, az individualizmus veszélyét Matheika a maga korábbi tevékenységében is érezte, s ezért hangsúlyozza az említett cikkben a Proletkult hibájaként, hogy e szervezet „a kollektív eszméket nem kellő mértékben emeli ki." 92 Ezzel azonban nem jut el a hibák gyökeréig. A Proletkult teoretikusai ugyanis — például Bogdanov — régi szubjektív idealista nézeteiket is kompenzálni akarván, lépten-nyomon e maguk alkotta „kultúra" kollektivizmusát hangsúlyozták, 93 Majakovszkij is gúnyosan jegyezte meg annak idején, hogy „az »Én« a proletkultos számára egyenesen illetlenségnek" hangzik. 94 A baj ott van, hogy ez a „kollektivizmus" lényegében egy újfajta osztályszubjektivizmust eredményez mind a proletkultusoknál, mind Matheikánál, mivel az objektív igazság problémaköre, a relatív és az abszolút igazság dialektikája mindannyiuk gondolatmenetéből kimarad. „Objektív igazság", „objektív érték" — számos korabeli irányzat képviselői számára rendkívül gyanúsan, „osztályfelettien" hangzó fogalmak a húszas években; a Proletkult egyik teoretikusa, a Lenin által is bírált V. Pletnyov egyenesen „nagy veszélyt" lát például abban, hogy Voronszkij „a művészet objektív értékét kezdi védelmezni". 95 •* Mathejka Jánosné közlése. *• „Wir wollen jetzt keine Stellung zu diesen theoretischen Fragen nehmen, können es aber jedenfalls nicht verheimlichen, daß der Proletkult große Fehler und große Mängel aufweist". L.: Johann Matheika: Über den russischen Proletkult. Arbeiterliteratur (Wien), 1924. 10. 730. •°Uo. 727-730. M L. erről részletesebben B. PoroBHH : ripoCneMa npojieTapcKoft KyjibTypbi B HaefiHo3creTHHCCKHX cnopax 20-x POJOB. Ma McropHM coBercKOH acTenmecKofl MUCJIH. MocKBa, 1967. 59-119. n L. a 89. sz. jegyzetet. •»A. BorAaHOB: O npojieTapcKofi KyjibType. JleHHHrpaa, 1924. 161— 165. •* L. a 91. sz. jegyzetet, V. Rooovm: I. m. 72. • K Bonpocy o nojiHTHKe PKT1(6) B xyÄOwecTBeHHofl jiMTepaType. MocKBa, 1924. 50—51.
