Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

Lunacsarszkij, más elfoglaltsága miatt a megnyitó után elhagyta a kongresszust, így a határozatot, mely kimondta, hogy a Proletkult belép a Művelődésügyi Népbiztosság Iskolán Kívüli Oktatás Szakosztályába, nélküle fogadták el. Lunacsarszkij csak június elején tért vissza Moszkvába, és ekkor került sor a határozat népbiztosságon belüli megtárgyalására Lebegyev-Poljánszkij tudósítása alapján. A testület azt a döntést hozta, hogy a Proletkultot — mind helyi, mind központi vonatkozásban — a Művelődésügyi Népbiztosság Iskolán Kívüli Oktatási Szakosztálya egyik szekciójaként kezelik, de munkáját önállóan, saját költségvetéssel folytathatja. A Proletkult körüli viták 1920-ban hozták felszínre a bogdanovi művészetkoncepciók tarthatatlanságát, ,,az intellektuális agytákolmányok" káros és veszélyes lényegét, nem csupán a szűken értelmezett kultúra, de a politika szférájában is. Jónéhány Lunacsarszkij-kutató hajlamos megítélni a népbiztos és a Proletkult kapcsolatát abból a néhány sorból, amelyet Lenin írt 1920-ban a Határozati Javaslat elé: „... Az Izvesztyija október 8-i számából látható, hogy Lunacsarszkij elvtárs a Proletkult kongresszusán éppen az ellenkezőjét mondta annak, amiben vele tegnap megállapodtunk."

25 Ez a megjegyzés azonban semmiképpen nem szolgálhat olyan következtetések kiindulópontjául, amelyek értelmében Lunacsarszkij minden megnyilvánulása a Proletkulttal kapcsolatban hibás lenne. A jegyzőkönyv, amely rögzítette a népbiztos kongresszusi felszólalását, eltűnt. A felszólalást csak az újságírók tudósításaiból ismerjük. Lunacsarszkij a későbbiekben maga mondta el, hogy az Összoroszországi Proletkult kongresszusán 1920 októberében ,.elnéző" volt az ország legtávolabbi pontjairól összegyűlt proletkultos munkásokkal szemben, akiknek fogalmuk sem volt elméleti „vezéreik" hadakozásairól, a mesterséges, a lombikkultúra és az osztálypszicnológia talaján előállítandó, laboratóriumi úton kikísérletezendő, új proletárkultúra körül folyó vitákról, de arról sem, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak. Ezek az emberek munkástömegeket, a kulturális forradalom közvetlen részeseit képviselték, műhelyeikben tanítás folyt, hogy az igazán tehetségesek számára megnyíljon a lehetőség a megfelelő közép- és felsőfokú oktatási intézményekbe.* A proletkultról hozott határozat ugyan csökkentette a viták élességét, de nem szüntette meg azokat. Az irodalompolitikai, művészeti folyóiratok, a Pecsaty i revoljucija, a Krasznaja Nov, a Na posztu, a Kuznyica, a Krug, a Lef, a Perevál író és kritikusgárdája mind a saját álláspontja védelmében támadta a másik fél nézeteit. Proletárirodalom - szovjet irodalom A viták kulcskérdése az ideológiának az irodalomban játszott szerepe volt. Ehhez csatlakozott a műalkotások ábrázolási módjának többféle alternatívája. De változatlan szívóssággal újra és újra felmerült a kérdés: van-e "LENIN: Művészetről - Irodalomról. Bp. I960. 402. M A. B. JlyHasapcKHH: Coop. cow. MocKBa, 1967. T. 5. 405.