Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

tatja, hogy minden nagy osztály megalkotta a maga enciklopédiáját. Bogdanov ezen azt értette, hogy minden osztály saját osztálya öntudatának megvilágításában értelmezte újra a tudást. A Munkás Egyetemeknek azt kell tenniük a proletariátusért, amit Diderot és az enciklopédisták a XVIII. században tettek a francia polgárságért. ,,A filozófia terén általános jelszavunk — összegezte mondanivalóját Bogdanov — a tudományok társadalmasítása. Tudományos szervezeti jelszavunk a Munkás Egyetemek és a Dolgozók Enciklopédiája."

20 A proletár kulturális-oktatási intézmények első összoroszországi konferenciáján, 1918 szeptemberében, Moszkvában, ahol Bogdanov kifejtette e nézeteit, a Proletkult más képviselői is, (a színház, képzőművészet, stb. területéről), hasonló elveket vallottak. Kerzsencev, a proletár színházról szólva, minden színház államosítását és a színházak proletár társulatoknak való átadását követelte. Lunacsarszkij ezen az ülésen nem tudott részt venni, bár készült rá és fennmaradt elkészített hozzászólása is A proletariátus és a művészet cimmel. Noha hitt a proletárkultúra megteremtésének lehetőségében, - természetesen nem a Proletkult teoretikusai által megszabott úton —, tervezett felszólalásában a proletkult nihilista, a múlt kultúrkincseit megtagadó álláspontját bírálta. Kifejtette, hogy minden osztály és korszak legnagyobb művészete a művészet emberi kincsesházának szerves része. A művészet magán viseli osztályeredete nyomait, de egyetlen osztály is produkálhat különböző típusú művészetet, a felemelkedést és a hanyatlást művészi eszközökkel tükrözheti. A proletár kultúra megteremtésében és fejlődésében az értelmiség fontos szerepet játszhat és a proletariátusnak fel kell használnia a múlt művészetét sajátja megteremtéséhez. Lunacsarszkij kényszerű távolléte miatt Bogdanov nyújtotta be téziseit a proletár művészetről. Nem tagadta, hogy a múlt kultúrája a proletariátus számára is értékes, de úgy vélte, hogy inkább „fegyvertárként" használható, mintsem a múlt kincsesházaként, és ezeket a „fegyvereket" készítőik ellen lehet fordítani: „A régi művészet kincsesházát nem lehet passzívan átvenni. Ezt a proletariátusnak kell saját kritikai elemzése és értelmezése fényében megragadnia, fel kell fednie rejtett kollektivista elemeit és organizációs értelmét. Ekkor lesz értékes ez az örökség a proletariátus kezében, ekkor majd olyan fegyvert jelenthet, melyet harcában az ellen a világ ellen fordíthat, amely létrehozta."

11 A Proletkult szervezetét tekintve három nagy egységet foglalt magában: 1. a nagy ipari városokban és a fővárosokban tevékenykedő, a Művelődésügyi Népbiztossággal párhuzamos teendőket végző adminisztratív apparátus (kiadói, zenei, művészeti, pénzügyi, színházi, klub stb. szakosztályok). A nagyobb létszámú proletkult szervezetek az iskolán kívüli oktatás területén is párhuzamos tevékenységet folytattak a Művelődésügyi Népbiztosság szakosztályaival. ,0 A. EorAaHOB: Bonpocu comiaanaMa. MocKBa, 1918. " A. Eor

ABHOB: 3aej*eHT npojurrapcKOH Kyjuvrypu B pa3BirrHM paCoMero KJiacca. MocKBa, 1920. \2* 179