Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

Panyina, felelőssége tudatában tagadta bűnösségét és kijelentette a bíróság előtt, hogy a pénzt csak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek hajlandó visszaszolgáltatni. Petrograd értelmiségi köreiben gyűjtés indult meg és Grevsz professzor, nevükben, a Népbiztosságnak 92 802 rubel 72 kopekot adott át, hogy decemberben Panyina szabadlábra kerülhessen. Ez meg is történt. A volt minisztérium tisztviselői nem akartak beletörődni helyzetükbe. A Népbiztosságtól szeparáltan, Művelődésügyi Minisztérium elnevezéssel széleskörű levelezésbe kezdtek több kulturális és tudományos intézménnyel, még hónapokig adtak ki utasításokat, diplomákat, bonyolítottak le vizsgákat stb. A Művelődésügyi Népbiztosságot más kormányszervekkel együtt 1918 márciusában költöztették át Moszkvába. Lunacsarszkij viszont, összevonva a Köztársasági Művelődésügyi Népbiztosság és az Északi Terület Művelődésügyi Népbiztosság funkcióit, valamint a Zinovjev vezetése alatt álló Északi Terület Népbiztosok Tanácsa Egyesülésének helyettes vezetői tisztségét, Petrográdon maradt a Művészeti Szakosztály (IZO), a Színházi Szakosztály (TEO) egy részlege és a Tanári Nyugdíj Alap szakosztályával egyetemben. A népbiztos csak 1919 elején költözött át véglegesen Moszkvába. Addig kb. 10 hetet töltött csupán az új fővárosban. Lunacsarszkij távollétében a Népbiztosság élén N. Krupszkája majd N. Pokrovszkij állt. A tényleges irányító szerv szerepét a Népbiztosok Tanácsa 1917. november 9-i rendelete alapján kijelölt Állami Oktatási Bizottság gyakorolta. A formai funkció valóságos funkcióvá válása, a Népbiztosság megszervezése, a munka gyakorlati beindítása a végleges Moszkvába település után kezdődött el. A legtöbb vezető beosztású alkalmazott alig néhány hónapja tért vissza hosszabb-rövidebb emigrációjából, ahová a cárizmus elől menekültek, s ahol munkájuk jellege erősen különbözött a jelen körülmények diktálta feladatok elvégzésétől. A Népbiztosságon a legnagyobb hiány a szakképzett, képesített munkaerőben mutatkozott. A régi minisztérium szakemberei nem tértek vissza. A Népbiztosságon dolgozók közül, Lunacsarszkijt is beleértve, a KB tagja egyedül N. Krupszkája volt. A párttagok idegenkedtek a művelődésügyi munkától. Kivételt, szinte kizárólagosan a bolsevik politikusok feleségei képeztek: Lenin, Trockij, Kemenyev, Zinovjev, Dzserzsinszkij, Boncs-Brujevics, Krizsanovszkij felesége, Lenin nővére: Anna Jelizárova és a két Mezsinszkij nővér. Adminisztrációs, szervezési és pénzügyi kérdésekben szinte mindnyájan járatlanok voltak. 42 különböző szakosztályt, alszakosztályt, bizottságot és albizottságot tartottak számon. Nem tagadható a tény, hogy a Népbiztosságon szervezési anarchia uralkodott. 1919 májusában 3062 a személyzet létszáma. Ez közel tízszerese volt a régi minisztérium központi adminisztrációjában foglalkoztatottak számának. A későbbiekben, részben a katonai mozgósítások, részben az éhség következtében a létszám jelentősen csökkent. 1920 elején a testület határozata szerint a Népbiztosság a következő szektorokat jelölte ki: szervezés, iskolán kívüli oktatás (felnőttoktatás is), a Proletkult és a ROSZTA, a tudományos oktatás (a felsőoktatás is), a művészeti szektorok és a társadalmi nevelés (szociálnoje voszpitányije) általános és középiskolákkal foglalkozó részlege. Ezenkívül funkcionált még, mint szektoron kívüli egység, a Titkárság, a főlevéltári adminisztráció, a nemzetiségi kisebbségek