Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra
kori állapotát: Ennek az irodalomnak — írta — „semmi köze a tömegek jövőre érő életéhez. Ez az irodalom minden lánccsörgető és cinóberes tirádáival együtt, semmivel sem gondolkodtatóbb és vérkergetőbb az urambátyámosság anekdotás bravúrjainál. Kakasos hanghordozás, tirannusi maszk — valójában pedig a nyomor szavakba verítékezett szentimentalizmusa." 17 Éles fogalmazásához valószínűleg hozzájárult, hogy nemsokkal előbb ismételte meg Csizmadia Sándor régi felfogását a „közérthetőség" igényéről, a „rímes vezércikk" jogosultságáról, amely nézet szerint a „tudatos célok" költői szolgálata együttjár a „művészietlenség" vállalásával, hogy szavát a munkás is megérthesse. 18 A Ma (és korábban A Tett) irányvonala — politikai tartalmát tekintve — balra állt a szociáldemokrata párt elméletétől és egész tevékenységétől; ismeretes, hogy ennek kialakításában — Kassák személyén és nézetén keresztül — hatással volt Szabó Ervinnek a gazdasági harcot előtérbe helyező, szindikalista elemeket hordozó ellenzéki magatartása is. Éppen ezért a tömegek vágyát kifejezni akaró alkotóművész és a tömegek harcát vezető szocialista párt kapcsolatának problémája csak az új típusú szocialista párt, a kommunista párt színrelépése után merül majd fel — az 1918-as polgári demokratikus forradalom napjaiban — a magyar avantgárdé irodalom körében. De már 1917 végén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszmei hatása következtében létrejött bizonyos elkülönülés a magyar avantgárdé mozgalomban: az irodalom társadalmi-politikai szerepét és feladatát előtérbe állító írócsoport (György Mátyás, Komját Aladár, Lengyel József és Révai József) kivált a Mából, és az orosz forradalom tanulságait követő politikai cselekvés programját megfogalmazva, a tömegek forradalmi irányú nevelését, irodalmi és közvetlenül agitatív publicisztikai eszközökkel történő mozgósítását vallotta legfontosabb feladatának, ennek rendelte alá egész írói-művészi tevékenységét. (1918 végén Sinkó Ervin is csatlakozott e csoporthoz.) Első önálló lépésként a Mából kivált írók új irodalmi folyóiratot akartak elindítani Kilencszáztizenhét címmel, de a cenzúra már indulása előtt betiltotta a lapot, csak programja készülhetett el. Ám e programnak így is irodalomtörténeti jelentősége van: megfogalmazta az írócsoport tudatos kiállását a proletárforradalom perspektívája mellett és ezzel összefüggésben az irodalom feladatát is. A sorsát megváltoztatni képes emberiség optimizmusa fejeződött ki benne, amikor egy új világ érdekében le kívántak rombolni minden elavult intézményt és eszmét, és meg akartak honosítani minden előrevivő irodalmiművészi kezdeményezést, ami az új életforma kialakulását segítheti: „Mindent le akarunk rombolni, ami tudományban és irodalomban útjában van 1917 gondolatának. Fejlesztjük, kiszélesítjük, tovább építjük 1917 megkezdett művét... Helyet adunk mindenkinek a rombolás munkájánál, minden új gondolatnak, minden új törekvésnek, — próbálkozásnak és kísérletezésnek is, — amely az emberiség szellemi, etikai és anyagi felszabadításának célját becsületesen szolgálni akarja." 18 17 KASSÁK LAJOS: Révész Béla. Ma, 1917. ápr. 15. 18 CSIZMADIA SÁNDOR: Népköltészet. Világ, 1917. jan. 28. 19 A Kilencszáztizenhét c. lap programját közli és betiltásának körülményeit ismerteti: Internationale, 1919. jan. 1.
