Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

ekkor is alig képes a szocialista irodalomszemlélet gondolatilag-esztétikailag megbirkózni a fasizmus, az elidegenedés-élmény és a betegség, illetve a szektás politika okozta emberi válság művészi integrálásának és ,,legyőzéséinek, tehát a költő teljességének, pokoljáró szocialista realizmusának újszerűségével, korszakreprezentáló jelentőségével. A felszabadulás utáni első évtized József Attila-értelmezésének dogmatikus görcseit is oldva a XX. kongresszus távlatnyitó stratégiája, a marxizmus reneszánsza volt ehhez szükséges. S ekkor értek be a szocialista kritika 20-as és 30-as évekbeli felismeréseinek, vitáinak gyümölcsei is. ,,Ha egy osztály a maga sajátos életérzését nem képes társadalmilag, azaz művészileg kifejezni, akkor erőtlen ahhoz, hogy az egész emberiség nevében lépjen föl a történelem dobogójára" — írja József Attila egyik töredékében.

131 Költői életműve pozitívan bizonyította e negatív feltételességet. Lírájában — e tanulmány elején idézett saját esztétikai mértéke szerint — ,,a szocializmus mint költészet" fénylik fel, a kor társadalmi-emberi lényegének hiteles „eszmei tartalma" „lelkivé" változik át. Egyúttal e tömegmozgalom, a magyar munkásság emberi mélységét is mérve. »•'JAÖM III 273. 140