Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
tészet területén ő emelte a munkásságot a magyar szellem egyetemességébe, őelőtte úgy jelentkezett a munkásság a versekben, az irodalmi alkotásokban, mint a múlt és jelen merev tagadója, — az ő verseiben pedig úgy, mint a jobb jövendő örököse, aki magáénak érzi a múlt minden fájdalmát, de magáénak vallja az elmúlt évszázadok minden magyar értékét is. [ ] Hitte és hirdette, hogy a munkásság az az új és friss történelmi erő, amely új formákkal és új tartalommal gazdagíthatja az emberiség világát - de a »papok, katonák, polgarok« után való következésben nemcsak társadalmi törvényszerűség adta jogot látott, hanem kötelességet is minden eddigi emberi mű értelmének a vállalására." Darvas — népfrontos, marxista alapról—vitatkozik a csupán a munkástémára, proletártendenciára figyelő kritikával. S egyúttal közvetve a „Lobogónk Petőfi"-szemlélet korai változatával, a historizáló értelmezéssel 101 is: „ahogy Petőfi egész költészete, még legjátékosabb dalai és szerelmi versei is a feltörekvő nép hangját robbantották bele a magyar irodalomba, úgy József Attila költészetének egésze a feltörekvő munkásság lelkivilágának teljességét mutatta meg." József Attila — költői fejlődésében — ugyanazt az utat teszi meg, „amelyet a kialakuló munkásosztály megtett az öntudat első ébredezéseitől kezdve az emberi élet egész teljességére kiterjedő válaszadásig. Első kiforrott verseiben még a gyárak robotjába alig bekerült, félig csavargó, félig lázadó s a gyárfalak közé nem szorított élet ízeit még fogyatkozás nélkül érző munkásság hetyke, legénykedő és cinikus hangja szólal meg. Azután elmélyül a történelmi szerepe tudatára ébredt munkásság gondolatvilágába, érzésvilágába, majd ezt egyre szélesítve, az egész emberi élet s azon belül az egész magyarság életérzésének kifejezéséhez ér el. [• • ) Még tragikus betegségének utolsó szakaszában is, amikor a benne fölzajdult zűrzavarral kínlódott, viaskodott a legtöbbet, még ekkor is az őt megformáló s megtartó emberi közösség érzéseit vetíti ki a saját szorongásain keresztül..." A publicisztika műfajában s kétségtelenül nem elsőként a szocialista kritika történetében, de igényes, esztétikai, irodalomtörténeti távlatú marxista József Attila-kép fogalmazódott meg tehát Darvas tollán. 102 Szembesíthető ez a sajnos megizmosodó újdogmatikus tendenciákkal, de ugyanekkor egybevág a József Attila iránt - igaz, csak halála után megerősödő proletárrokonszenvezéssel. 103 „Mozgó esztétika" József Attiláért: Bálint György Meglehetősen sokat foglalkozott újabban a magyar irodalomtörténetírás Bálint György irodalmi publicisztikájának értékeivel s máig szóló tanulságaival. Koczkás Sándor nagyszabású tanulmánya belső fejlődésében, kor1,1 L. pl. a 90. jegyzetben jelolt cikket. '••A „népi" baloldal József Attila-képéhez lásd még: VASS LÁSZLÓ: |ózsef Attila. (Nekrológ] Magyar Nap, 1937. dec. 7. - BOLDIZSÁR IVÁN: József Attila. Válasz 1938. 1-4. - KELEMEN JÁNOS: József Attila költészete; A kortársak József Attiláról. Kelet Népe, 1942. május 1. 10-12. stb. József Attila Emlékkönyv. Szerk.: SZABOLCSI MIKLÓS. Bp. 1957.; VÉRTES ÜVÖBOY: József Attila és az illegális kommunista párt. Bp. 1964.; JOBDÁKY LAJOS: Ismerkedésem József Attilával. J. L: A szocialista irodalom útján. Bp. 1973. 396-407. stb.
