Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

seletében dolgozik a Népszavánál, s jelentős publicisztikai munkásságával a kommunista népfrontpolitika igényes népszerűsítője. Egy helyes stratégiai koncepció azonban nem jelenti feltétlenül az érdekében felhasznált érvelés helyességét is: miként pl. Révai József történeti és irodalomtörténeti tanulmányaiban is a helyes marxista koncepcióra ráépülve, a helyes stratégia nevében is olykor torzítólag hat a történetiellenül aktualizáló érvelés, az ún. historizálás.

89 Ennek a 40-es évek elején elterjedő és a felszabadulás után új erőre kapó historizálásnak markáns példája Losonczy Géza cikke.

90 A Népszava híres népfrontos karácsonyi számában (1941) megjelent írás meglepő „tisztasággal" példázza a jó politika érdekében (valójában azonban távlatilag ellene), tehát rosszul aktualizáló irodalomtörténeti historizálást, Petőfi és József Attila szembeállító összekapcsolását. A nemzeti függetlenségi gondolat megizmosodása, aktualitása, az 1848-49-es szabadságharc iránti érdeklődés fokozódása Petőfit is újra az érdeklődés előterébe állítja — írja Losonczy. „Petőfi verseinek lapozása közben az a meglepetés ér bennünket, hogy ez a költő korszerűbb, mint valaha. Nem frázis ez, hanem megdöbbentő és élő valóság. E sorok írója például furcsa érzések között eszmélt rá, hogy Petőfi költészete mennyivel közelebb áll hozzá, mint a mai költők közül bármelyik. (...) József Attila költészete bizonyos mértékben kétségkívül proletárköltészet. A proletariátus méltán követelheti magának azt a József Attilát, aki soraiból nőtt ki és aki szocialista hitét soha egy percig sem tagadta meg. Viszont József Attila költészete nem a szocialista harcos lelkivilágának kifejezője, hanem egy olyan léleké, amelyet a mai világ nyomora és ellentmondásai darabokra tépték. József Attila költészetéből csábító rezignáció hívogatja az olvasót, mint az örvény a föléje hajoló halászt. Felejthetetlen versekbe foglalta a proletariátus nyomorát s a bomló lélek rettenetes útjának minden állomását. Viszont nem sugárzik belőle az a fiatal és minden szörnyűség ellenére derűs akarat, ami Petőfi költészetéből. Nem szeretnők, ha valaki illetéktelen összehasonlítással vádolna bennünket. József Attila költészete úgy lezárt egész, ahogy van. Viszont Petőfi és József Attila költészete világosan és félreérthetetlenül mutatja azt a különbséget, amely a két költő által kifejezett kor között van. Petőfi szemléletének fiatalos és közvetlen forradalmi lángolása éppúgy kifejezi 1848 49 diadalmas és biztos lendületét, mint József Attila költészete az elmúlt 20 év munkásmozgalmának egyik arcát: a rezignált, letört, fájdalmas és reménytelen csüggedést. József Attila költészetének rendkívül nagy hatása van fiatal költőinkre. Nemcsak sajátságos kifejezési formáját, hanem szemléleti módját • L.: MOLNÁR ERIK- Révai József történelemszemléletéről Kritika, 1966. 7. sz. - MÓD ALADÁR: Révai lózsef történelemszemléletéről. Valóság, 1967. 1. sz., ill. M. A.: Sors és felelősség. Bp. 1967. 315 - 339. - ERÉNYI TIHOR: Révai József történelemszemléletéről. Párttörténeti Közlemények, 1967. 2. sz. 3-25. - PÁWDI PÁL: Révai József Petőfi-képéhez. Párttörténeti Közlemények, 1972. 2. sz. 34 83. és Petőfi tüze. Bp. 1972. 480-539. KIRÁLY ISTVÁN: Hazafiság és internacionalizmus. Kortárs, 1973. 7-9. sz. - Hazafiság és internacionalizmus. Műhelyvita Király István tanulmányáról. Magyar Tudomány, 1974. 1. sz. 27-55. - LACKÓ MIKLÖS: Révai-problémák. Ûj Iras, 1973. 9-10. sz. - HANÁK PÉTER: A kiegyezés historiográfiájához. Valóság, 1973. 12. sz. 16-25. - LACKÓ MIKLÓS: Révai-problémák. Révai József múlt-szemléletének alakulása. Üj írás, 1974. 2. sz. 84-92. •"[LososrzY GÉZA) L G : Két kor: két költő. Népszava, 1941. dec. 25. 11.