Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
licisztikája — igaz, egyúttal ellenpólusos, nacionalista interpretációknak is utat engedve. S noha jogtalan Kassákot „nemzetietlennek" tekinteni, kritikái eszmetörténeti vonulatának modernista jellege ideológiatörténeti tény. Hogy a realizmus-esztétika és a népfrontos marxista társadalomszemlélet hiánya okozta ellentmondások mennyire tartósan jellemezték Kassák esszéit, azt jól bizonyítja egyik kései — igaz: személyes hangú, emlékező jellegű — József Attila-írása is. Kimondatlanul is saját „tiszta" (valójában absztraktutópikus-modernista) nemzetköziségével szembesítve a költőt — így fogalmaz: „Hogy úgy mondjam, én világ proletárja lettem, ő pedig magyar proletár volt. [.. . j József Attila ekkor a nemzeti érzés és a nemzetközi eszmék f élût ján ingadozott." 82 (Az „ekkor" konkrétan ugyan 1924-re, bécsi megismerkedésükre vonatkozik, de az emlékezés egészének szelleme s Kassák — ismertetett — koncepciója megengedi az általános értelmezést.) Mintha József Attila internacionalizmusát, marxizmusát nem éppen az adott magyar társadalminemzeti valóság megértése, átélése és osztályszempontú értékelése, mintha nem szocialista patriotizmusa hitelesítené?! Életében, gondolkodásában és lírájában egyaránt. Fejtő Ferenc József Attila-képe a 30-as években A két világháború közötti szocialista eszmeiségű kritika József Attila-képét elemezve nem kerülhető meg az ún. Fejtő-probléma. Fejtő Ferenc 30-as évekbeli széleskörű kritikai munkásságával külön tanulmányban,részletesen érdemes és kell foglalkozni majd, az általános megfogalmazások így ehelyütt jórészt bizonyítatlanoknak, kinyilatkoztatás-jellegűeknek tűnhetnek. Fejtő Ferenc a két világháború közötti magyar baloldali fiatal értelmiség egyik legtehetségesebb, kiterjedt munkásságú esszéistája. Egyetemi hallgatóként az illegális KMP-vel is kapcsolatba került, s jóllehet ez a kapcsolat később megszakadt, a 30-as évek marxista irodalomkritikájának egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. A KMP-től távolodva az SzDP Mónus Illésvezette értelmiségi csoportjához közeledett,* 3 majd a polgári liberális, demokratikus, radikális eszmerendszerek hatása erősödött meg gondolatvilágában: egy harmadikutas, a nyugat-európai polgári demokráciákra példaként tekintő politikai irányzathoz csatlakozott. Ismert az is, hogy Fejtő egykori kommunista múltjához nem éppen méltó szerepet vállalt franciaországi letelepedését követően a szocialista Magyarország és a Szovjetunió elleni jobboldali propagandában. Mindezek tények, amelyeket nem szabad szemérmesen elhallgatni. Viszont hibát követnénk el, ha — mint ezt eddig tette a magyar irodalomtörténetírás — a későbbi dicstelen szerepre hivatkozva letagadnánk vagy átfestenénk a 30-as évek Fejtő-esszéjének baloldali, sok tekintetben karakteresen marxista arculatát. Mert ha a jelentős egyéniségek és életművek fejlődésének van is belső logikája (s Fejtő esszéjében is nyomon kísérhető a marxista sodrás fokozatos polgári humanista, urbánus-kozmopolita, „jozefinista" "KASSÁK LAJOS: Huszonöt éve. Kortárs, 1962. 1808-1810. • 3 A Fejtő Ferenc körüli újabb vitákhoz lásd: SZÁNTÓ JUDIT: József Attiláról. Sajtó alá rendezte és bevezette VÉRTES OYÖROY. Kritika, 1972. 7. sz. 2-19.; IONOTUS PÁL: József Attila, Szántó Judit és jómagam. It 1973. 994 1005., ill. SÁNDOR PÁL: A magyar filozófia törtenete 1900- 1945. Bp. 1973. II. köt. 55-62.
