Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
József Farkas: Barta Lajos
nacionalizmusának a parasztság osztályöntudatát rontó lényegét. „A parasztságnak — írja — egy félszázad alatt minden gyűlöletét mesterségesen Bécs ellen duzzasztották, hogy látóképességét vörösre izzasztva, örökös szemgyulladásban ne vegyen észre semmit a tömegeket kifosztó nagyúri politikából. A szabadság tág és lelkes fogalma annyi volt, mint Bécstől szabadulni, nem pedig a földesurak és papok igáját lerázni." 14 Hasonló politikai éleslátással állapítja meg az árvíz pusztította nemzetiségi vidékeken járva, tények és adatok sokaságát bizonyítékként beépítve riportsorozatába, hogy a „magyar államkormányzat és közigazgatás" olyannyira népellenes, hogy úgy tűnik, „a tömegek éheztetése talán hozzátartozik a kormány nemzetiségi politikájához", és kimutatja, mindez egyben az egész ország erkölcsi nívójának süllyedéséhez is vezetett, mert „a korrupció és az erőszak levegőjében tönkrementek az emberi szolidaritás legszebb értékei". 15 Ezekben az írásokban már teljesen nyilvánvaló szakítása a függetlenségi eszmevilággal. Barta riportsorozatai a felvidéki falvak nyomorúságáról, a Vihorlát és a keleti Beszkidek alján élő rutén parasztok kétszeres kizsákmányoltságáról, s később — már az első világháborúban — a nagyváradi püspökségnek és a bihari uradalmaknak a parasztsággal szemben alkalmazott embertelen módszereit feltáró szociális izzású írásai mint erőteljesen radikális újságírót teszik ismertté nevét. (E riportutak élményeit dolgozza fel később Istenek a Verhovinán és A bihari ügy című novellasztikus emlékképeiben. 16 ) Radikális szemlélete háború alatti publicisztikai írásaiban, az aktuális eseményekhez fűzött glosszáiban is mind fokozottabban nyer kifejezést (Magyar katonák, A szegedi jámbor szándék, Szociológia a színházon át). 11 A háborús esztendőkben sorra megjelenő novellásköteteiben szinte nyomon követhető látókörének mind nagyobb kiszélesedése, művészi eszközeinek gazdagodása. Az Egyszerű szivek (1915) novelláiban a vidéki élet mozdulatlan tespedtségét rajzolja (Mint páva a porban); elesett kisember-alakjai itt inkább csak egy megfoghatatlan szomorúság fojtogatásában vergődnek (Szól a kakas). Csak a drámai sodrású Pusztai történet villant fel valamit a fülledt pusztai táj, a megülepedett magyar vidék felszíne mögött lejátszódó súlyos tragédiákból. Az élet arca című novelláskötctében (1917) mélyebben megformált, lélektanilag motiváltabb, s sorsszerűbb elbukások hőseivé lesznek kisember-alakjai (Druszák, Tragédiák a hátsó udvarban). S a nagyvárosok perifériájára szorult nincstelenek tragédiás sorsa mellett egyre erőteljesebb ábrázolást kap az elmaradott vidéki élet, ahol a terjeszkedő kapitalizmus természetrajza még egyéni sorsok, egyes emberek jellemformálódásaként is nyomon követhető. A vagyonszerzés vágya, a pénznek az ember fölé kerekedése megöli a hajszában gyengének bizonyulót és rút vonásokkal torzítja el a lelkeket (A jó üzlet, Evelin). A századeleji Magyarország elmaradottsága plasztikusan — a vidéki értelmiség provincializmusát szinte külön zárt világgá formálva - jelenítődik meg a Mátyás király lovagjai című nagysodrású elbeszélésében. A nagybirtok árnyékában élősködő, a nép nyomorát érzéketlenül szemlélő, önző és korlátolt orvos, patikus, jegyző és káplán, és az ivókompániává züllött „úri társaságukhoz" dörgölődző üzletes polgár saját lelkiismere14 BARTA LAJOS: A paraszt. Világ, 1913. júl. 13. 14 BARTA LAJOS: Ahol az éhínség születik. Az elpusztult Máramarosban. Világ, 1913. aug. 3., 5. és 6. l953 M 144 ,e i52 BABTA LaJ ° 8: ^ tC " * hóban B P 1960 261 267 és Ma BV arVilá g Bp. "BAKTA LAJOS: Magyar katonák. Nyugat, 1915. I. 110 -111., A szegedi jámbor szándék. Uo. 1915. II I2M 1237., Szociológia a színházon át. Uo. 1916. I. 125-126.
