Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
József Farkas: Barta Lajos
Első írásai — még diákkorában — a Pécsi Naplóban láttak napvilágot. Elbeszélései első két kötetének (Elbeszélések, 1901.; Soha többé, 1904.) romantikus történetein — főként azok meseszövésében — még Jókai hatása érződik (Lengyel Katalin szerelme, Éjszakai találkozás), olykor viszont, érdekes ellentétként, Tolnai Lajos tendenciózus társadalombíráló indulata hat (Domonkos Annuska). Legtöbbször boldogságra áhítozó fiatal lányok különös históriáit, az életben helyüket kereső emberek nyugtalanságát rajzolja meg e korai írásaiban. Történetei leginkább a Dunántúlon játszódnak, felvillantva e táj regényes szépségét. Némely novellájában már ekkor megmutatkozik erős fogékonysága a szociális kérdések iránt. „Az élet igaz képeit" meglátó lázadó hősöket teremt; lázadó indulatuk azonban még nem a helyes irányba mozdul; önmagukat pusztítják csak vele. Az erősen romantikus szálakból szőtt Lengyel Katalin szerelme hőse látja „a békének örök háborúját, melyet kíméletlen és kegyetlen szívvel vív minden »én«, minden osztály, minden érdekcsoport", s gondolatban megalkotja magának „egy tisztább és jobb világnak képét", de nem tud hinni annak megvalósíthatóságában és öngyilkos pisztolylövéssel fejezi be életét. Más típus az Ez a fejsze eladó szolgalegénye; alakjában Barta már realisztikus eszközökkel teremti meg — és elsők között a századelő magyar irodalmában — a sorsa ellen lázadó agrárproletárt. A drámai feszültségbe átcsapó novella hőse a kizsákmányoltak keserűségét fogalmazza meg: „Az a gazdám födje! Ugye mijén szép ződ? Az én vérömbű ződ ! Én szántottam és vetöttem, én boronáltam ! Az én vérembű női a búzája, kukuricája !... — A gazdám az gyarapszik, én meg veszöm. Hát engem azért szült anyám, hogy a gazdám megegyön, megigyon, takarékba rakjon, kamatnak kifizessön?" Am ő is ösztönös lázadó csupán, kinek nyomorúsága miatti nyers indulatkitörése tragikusan célt téveszt; a magafajtájú szegényembert pusztítja. Barta novellistának indult, de az első igazi sikert még Kassán írt drámája hozta meg számára: a Parasztok. (1911. április elején mutatta be a budapesti Magyar Színház.) A magyar társadalom központi problémáját feszegeti a darab, „a megoldatlan földkérdés nemzetet sorvasztó tragikumát", s — először irodalmunkban — földosztást követelő paraszthősöket állít színpadra. Ezzel a falu, a paraszti élet ábrázolását a népszínművek idillikus világából a realista megjelenítés talajára emeli. Amit Móricz Zsigmond indított el a regényirodalomban, vállalja most Barta a színpadi ábrázolás terén. A drámát nagybirtok elleni támadása miatt a második előadás után betiltották. 6 Kézirata elveszett, de a korabeli kritikákból rekonstruálni lehet úttörő érdemeit. 7 A Nyugat kritikusa Barta e színművében látja „az első komoly igyekezetet és törekvést a magyar paraszt becsületes irodalmi ábrázolása után". 8 A Parasztok mondanivalóját Zola regénytémáihoz rokonítja, faluábrázolását Móricz Zsigmond népi realizmusa mellé állítja Bresztovszky Ernő, a Népszava kritikusa. Az eltűnt darab tartalmának jelzésére kissé részletesebben idézzük e bírálat megállapításait: „Anélkül, hogy kiélezné, anélkül, hogy szónokolna róla, megrázóan erős a tendenciája: az Eszterházyak meg a püspökök elfoglalják a paraszt elől a földet s ami kevés • Műsorváltozás a Magyar Színházban. Világ, 1911. ápr. 5. - A kis hír csupán a Parasztok levételét közli a színház műsorából, de okára nem tér ki. 7 Csupán a harmadik felvonás befejező jelenete maradt fenn, a Világ tárcarovatában. S talán nem véletlen, hogy ez a kis részlet éppen a földosztás igényét fogalmazza meg. BARTA LAJOS: Parasztok. Világ, 1911. ápr. 1. •NAOY LAJOS: Parasztok. Nyugat, 1911. I. 1176-1178. - Kevésbé elismerően ír a darabról a Nyugat másik kritikusa: KÁDÁR ENDRE: Parasztok. Barta Lajos drámája. Nyugat, 1911. I. 796.
