Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában

irodalom relatív széles hatásának lehetőségeit is megőrizte. A fentiek alapján a szocialista irodalom viszonylag széles területen kapcsolódhatott tehát a múlt irodalmához. Az Októberi Forradalom és a szocialista emberkép kialakítására tett első kísérletek Oroszországban a szociális elnyomás eltörlésével az Októberi Forradalom egyúttal elhárította a cárizmus más népek feletti uralmát és hozzájárult az Osztrák—Magyar Monarchia széthullásához is. A kelet-európai erős nemzeti szabadságmozgalmak utolsó fázisának felgyorsulását idézte elő. A nemzeti függetlenség kivívása és a nemzetállamok megalapítása a kelet-európai népek tudatában következésképp az Októberi Forradalom eseményeihez kapcsolódott. Kedvező bázist jelentett ez azokhoz a kísérletekhez, amelyek egyidőben a nemzeti demokratikus felszabadítási harcot szocialista forradalomba kívánták átvezetni. Azzal, hogy új nemzeti államok alakultak (amelyek a 20-as évek közepe táján stabilizálódtak), ezekben az országokban a nemzeti irodalom feladatainak értelmezésében jelentős változás következett be. Ha az irodalmak idáig a politikai és kulturális téren elnyomóként fellépő idegen uralommal szemben mint a nemzeti értékek megőrzői és védelmezői szálltak síkra, úgy most élesebben és nyíltabban tolultak előtérbe bennük a szociális kérdések. Ezekben az országokban a polgári rend megszilárdulása és ez államoknak a világ-imperializmus uralmi kapcsolatrendszerébe való integrációja (a külföldi finánctőkétől való függőség, a nemzeti biztonsági érdekekkel ellentétes szovjetellenesség, a Magyar Tanácsköztársaság leverése a cseh és román intervenciós csapatok által, Lengyelország intervenciója Szovjet-Ukrajnában, a KisAntant megalakítása) a szociális ellentmondások kiéleződését belpolitikailag is előtérbe helyezte, ami az irodalomban az erők fokozott osztályjellegü és művészi polarizálódását vonta maga után. A művészet humánus tartalmainak tudatosulása a művészt egyre inkább antiimperialista kötelezettségeinek vállalására kényszerítette. E folyamat keretein belül — a folyamatot magát kedvezően befolyásolva — a munkásosztállyal összeforrt forradalmi irodalom új minőségű, önálló irodalmi mozgalomként alakult ki. Eltekintve a Magyar Tanácsköztársaság néhány hónapjától, a forradalmi irodalom egészen a második világháborút követő időkig arra kényszerült, hogy a polgári irodalom által uralt terepen vívja ki létjogát. így tehát az emberről és a társadalomról való újtípusú eszmélkedés a polgári áramlatokkal való állandó polémiában és kölcsönhatásban bontakozott ki. A szocialista irodalom felhasználta a polgári irodalom gazdag politikai hagyományait, s gyakran vetett fel olyan kérdéseket és elemzett az új történelmi perspektíva fényében, amelyeket a polgári irodalom többé már nem volt képes megválaszolni. A szocialista irodalom létezése és ember-felfogása egyúttal tovább differenciálta és módosította a polgári irodalmon belüli álláspontokat. (Offenzív módon hozzájárult a szocialista irodalom és az avantgárdé áramlatok közötti összefüggés megvilágításához is.) A nemzeti felszabadítási mozgalom irodalmi tradíciója a forradalmi eszmék kialakulásához kedvező feltételeket teremtett. A megoldatlanul maradt szociális kérdések feljogosították a polgári-humanista szerzőket, hogy a független államot elmarasztalják, mivel az a függetlenségi harc során született demokratikus utópiákat nem valósított meg. A kritikai realisták mellett a modernista tendenciákat képviselő írók is bírálták e hiányosságokat.