Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Alfred Klein: A német szocialista irodalom fejlődése 1918-1933 között

Eroberung der Maschinen című elbeszéléseiben újból és újból kísérletet tesz arra, hogy megírja: miképpen zendül a proletariátus kapitalista kizsákmányolói ellen, de kudarcot vall, mert nem tud szabadulni az anarchista eszményektől. Az osztály konfliktusok költészeti megjelenítésére még fontosabb kezdeményezéseket találunk Erich Mühsam és Oskar Maria Graf politikai lírájában. (Ők a következő évek során is a proletariátus bátor fegyvertársai maradnak.) Ezek az írók Bernhard Kellermannal (akinek Der 9. November című regénye a Novemberi Forradalom legjelentősebb irodalmi eseménye) és Leonhard Frankkal olyan irodalmi vonalat képviselnek, amely kiveszi részét a nemzeti irodalom realista szellemű megújhodásából. Műveik közvetlenül kifejezik a nép életét és törekvéseit. Akadtak forradalmi írók, akik már a háború alatt csatlakoztak a német baloldalhoz, következetesen háborúellenes írásaik nagy hatást gyakoroltak a tömegekre. Ezek sorába tartozik Werner Möller, akit a „Vorwarts"-székházért vívott harcokban megöltek, és Edwin Hoernle Aus Krieg und Kerker (1919) és Rote Lieder (1924) című versköteteivel. Ők kötik össze az 1848 márciusa előtti idők politikai költészetét a 19. század szocialista költészetével és az 1920-as évek proletár-forradalmi irodalmával. Verseikben a proletariátus forradalmi felkelését ünneplik, a polgári-demokratikus forradalom továbbfolytatását sürgetik. Meg kell említenünk továbbá Max Barthel és Bruno Schönlank nevét, akik egy időben lírájukkal a proletariátus osztályérdekeit képviselték és elősegítették az irodalom forradalmi fejlődését, később azonban megtagadták forradalmi hitvallásukat. A háborúellenes irodalomban és a Novemberi Forradalom irodalmában tehát megmutatkoznak első nyomai annak, hogy a Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg által vezetett proletár mozgalom, valamint az Októberi Forradalom hatására sok író közeledett a munkásosztályhoz és a néphez. Ezek az írók alkotásaik tárgyává a proletariátus sorsát és történelmi feladatait teszik, és a németországi imperialista erőkkel szembenálló pozíciókra törekszenek. A német irodalom következetesen proletár-forradalmi fejlődésének kezdeti forrásait náluk találjuk meg. Itt kezd formálódni a proletárforradalmi irodalom és itt indul meg a harc a realizmus új, történelmileg magasabb minőségéért. Amit a háborúellenes irodalomról és a Novemberi Forradalom irodalmáról elmondtunk, előre jelez egy olyan politikai kérdést, amelynek a további irodalmi fejlődés szempontjából döntő jelentősége lesz. Már eddig is számos ponton kitűnt, hogy egy marxista—leninista part hiánya erősen éreztette negatív hatását az írók fejlődésére Németországban. Még a legradikálisabb költőknek is fáradságos munkába került politikailag és világnézetileg helyesen tájékozódniuk az osztályharcban azokban az években, amikor a munkásosztálynak még nem volt újtlpusú, harcedzett pártja. A szociáldemokrata vezetők, félrevezetve a tömegeket, aláásták a nép erejébe vetett és épp csak felébreszett s még tétova hitet, rezignációt és elkeseredést váltottak ki az írókból. E félrevezetés nem kevés esetben a német nép jellemének arisztokratikus vagy anarchista bírálatához vezetett. Lásd: Alfred Döblin: Ein deutscher Maskenball című tanulmánykötete. A Novemberi Forradalom végül is felerősítette az érdeklődést az Oroszországban győzedelmeskedő proletár forradalom iránt. Noha közvetlen költői rcai'álás csak ritkán fordul elő, de az eseményeket sok író figyelemmel kíséri és feldolgozza. Az Októberi Forradalom növekvő elismerésén lemérhető, milyen erős a vágy: kijutni a kapitalista rendszer általános válságából. Az Októberi Forradalom belenyúl a polgári körök életébe is, megváltoztatja az Irók gondolkozását és érzelmi világát. Ez a folyama