Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása
lengyel színpadon a Svejk a második világháborúban című darabot, amelynek német előadása még nem volt. 20 Nálunk 1955-ben indult meg Brecht újjáéledésének folyamata, előbb néhány szórványos hírrel, rövid tudósítással és a Carrar asszony puskáinak megjelenésével Fónagy Iván fordításában. Brecht első olyan darabja, amelynek magyarul a teljes szövege látott nyomtatott formában napvilágot. Hamarosan színpadra is került egy műegyetemi színjátszó csoport jóvoltából. A tudósítások közül mégis csak 1956 nyarán Nagy Péteré és Keszi Imréé az első két érdemleges, amely sejtet valamit Brecht hazájabeli funkciójáról, a „homlokába fésült frizuráját viselő fiatal fiúk és lányok" jelenlétéről színházában, ugyanakkor a körülötte folyó esztétikai és ideológiai nézeteltérésekről. Röviddel ez első magyar hírek után, 1956. augusztus 14-én meghalt Brecht, és ekkor egyszerre felkapta sajtónk a nevét, a nekrológok egy nagy szocialista költő haláláról szóltak — akinek az idő tájt bizony kevesen ismerték Magyarországon a nevét. A legfeltűnőbb mégis mind között Háy üyula megemlékezése volt a Szabad Nép augusztus 17-i számában, majd a Nagyvilágban, mivel az előzmények után több „fenntartás" lett volna részéről várható Brecht irányával szemben, mint amennyi e két cikkéből kiderült. Az olvasónak inkább az lehetett a benyomása, hogy a nekrológot Brecht egy régi híve és csodálója írta. Személyes apró mozzanatok tették a jól sikerült portrét érzékletessé, sommás elismerés az értékelést kedvezővé. „Sokat vitatkoztak azon — olvasható Háy Gyula új Brecht-értékelésében —, hogy lírikusnak volt-e nagyobb vagy drámaírónak. Ezt a vitát majd az utókor dönti el tán valamikor, ... ha egyáltalán szükség van ilyen döntésre. Annyi bizonyos, hogy mindkét területen, sőt az epikus prózára tett kevés kiruccanásakor is teljesen újat, egyénit, soha nem látottat, messzehangzót és felejthetetlent alkotott." Ezek után nem csoda, hogy a nekrológ szerzője „szégyenkezik", hogy Brechtnek (a Koldusoperán kívül) még egyetlenegy darabját sem játszották magyarul, holott — olvasható a cikkben — , amit Brecht alkotott, az „rendkívüli nagyértékü gazdagodást jelent az emberiség irodalmában és művészetében: gazdagodást, amelynek alapja a forradalmi meggyőződés, a szocialista akarat." A két ellentétes pólus között, amelyek közül az egyik úgy véli, hogy Brecht az arisztotelészi értelemben vett drámát, „a drámai drámát" fölöslegessé tette, a másik pedig „formalizmus" címén kiátkozta volna, ha „a mindent elnémító nemzetközi művészi és egyben politikai siker nevetségessé nem teszi ezt a szemellenzős, vaskalapos handabandázást", Háy Gyula az igazságot keresve Brecht koporsójánál elismerte, hogy a gazdagodás „közvetve a drámai drámára is visszahat, hiszen Brecht elmélete nemcsak támadja az arisztotelészi dramaturgiát, hanem azt akarva-akaratlan tovább is fejleszti, annak művelőit új feladatok elé állítja,... a formák elszegényítésére irányuló törekvéseket az egész irodalom és művészet javára visszaveri. A Brecht utáni drámairodalom tehát másmilyen lesz, mint a Brecht előtti, még azoknak az íróknak a munkáiban is, akik vitába szállnak Brecht dramaturgiai elméletével... Brecht dramaturgiai újításai nem szüntetik meg a dráma eddigi társadalmi szerepét, mint némelyek gondolták, hanem egy irányba kibővítik azt, az idők és igények változásá"Vft. ANDRÉ Mtri.i.Kn: Brecht in Frankreich. Sonntag, 1962. 6. sz. 14. - PAOLO CHIARINI: Nuovi Studi su Brecht. Milano, 1961. 61 - 65. - Jon» WILLBTT: Brecht in England Sinn und Form, 1957. M 390. - lux FBADKIN: Bertolt Brecht, ein Realist und Aufklarer. Kunst und Literatur, Berlin, I960. 361. - A. ANIKST: Aufzeichnungen über das Theater Brechts. Uo. 1957. 1371 1374. R. M. SAMABJN: Das Studium der Literatur der Deutschen Demokratischen Republik in der Sowjetunion. Uo. I960. 473. BosM hiMOBBMAKK: Das Brecht-Theater. Uo. 1961. 524-538. - ROMAN S/.YDI.OWMKI Brecht m Polen Sonntag. 1962. 28. sz. 15.
