Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása

ellenére, vagy éppen ezért, mert - régi utakon jár." Hogyan értendő ez? Kurellának érezhetően voltak fenntartásai. Leírta a dráma technikáját: hatásos jelenetek, izgalmas dialógusok, meglepő fordulatok, emelkedő bonyodalom, határozott felvonásvégek stb. — s hozzátette: „Mindez nem új. Legyen hát, hogy újszerűnek értékeljük azt, ha oly korban, amikor a modern forradalmi drámaírás a 'régi szabályoktól' való eltérésben keresi céljainak elérését, valamely drámaíró épp ezeket a szabályokat állítja új eszméinek szolgálatába." (133.) Kétes és kétkedő elismerés. Még abban az évben a Korunk recenzense, G. G. elragadtatott hangon számol be a darabról, amely azután magyarul az Új Hang 1938. évi 7. számában jelent meg, Lukács György rövid méltatásától kísérve. (117—119.) Lukács György Feuchtwanger gondolatmenetét korrigálta is, logikusan folytatta is, ugyanígy Kurella véleményét. „A fiatal magyar szerző új színpadi müve — írta a méltatás kezdetén —, a 'Tiszazug' című dráma ... külön helyet foglal el a német forradalmi írók drámai produkciójának fejlődésében. Először történik meg, hogy egy ifjabb nemzedékbeli forradalmi író a modern élet dramatikus feldolgozását azokkal az eszközökkel kísérli meg, amelyeket Maxim Gorkij kezdeményezett" ... Gorkij módszerének ugyanis az a lényege, hogy a mély drámai kérdést egy alak köré sűríti, ennek centrális életkonfliktusaként jeleníti meg, s maga az alak osztályának képviselőjeként lép föl. Ezzel szemben — folytatta Lukács György — „a mi drámaíróink általános sémája" az, hogy „enciklopédikusán" építenek — vagyis egy és ugyanazon a színpadon a társadalom minden kérdéséhez hozzá akarnak szólni." A következő mondatok értelme a név említése nélkül is világos, főként ha eszünkbe idézzük, hogy a Félelem és nyomorúság a Harmadik Birodalomban egy jelenete az Új Hang közvetlenül előző számában jelent meg magyarul. „Ha például a fasiszta Németországról szól a darab, akkor abban föl kell vonulnia mindannak, ami a fasizmus tudományos kritikájának vagy a népfront propagandának alapján a fasizmusról elmondható. Vagyis felvonulnak a munkásmozgalom különböző árnyalatainak valamennyi képviselői, fel a kispolgári, az entellektüel stb. irányzatok összes képviselői." „Ennek az a következménye, hogy a dráma egyetlen alakjának sincs elég helye a drámában ahhoz, hogy kiélje magát. Mind csak a szerző drótján rángatott marionett marad, amely a szükséges jelszavakat dialóg formájában adja ki magából. A drámában ezért sem egy helynek, sem egy bizonyos időnek, sem egy konkrét konfliktusnak az atmoszférája nem jön létre. Az az elméleti tévedés, hogy tizenkét extenzíve letárgyalt probléma több mint egy intenzíve ábrázolt, arra az eredményre vezet, hogy legtöbb drámánk száraz és élettelen s csak a színpadi trükkök visznek némi ál-életet bele." Háy viszont koncentrál, a tipikusát nem az átlag alapján, hanem „extrém kihegyezettségben" ábrázolja s elkerüli a „túl-direkt s ezért száraz és unalmas propagandát. Természetes, hogy ebben a drámában a forradalom és a forradalmárok csak epizódszerepet játszhatnak", olvassuk. „Háy az összeütközést igazán drámai eszközökkel viszi végbe. A 'Tiszazug'nak egész sor jelenete van (a bába tánca, Mari lakodalma, Mari és mostoha lánya versenyfutása az emberölés felé), amelyeknek nincs másuk az újabb forradalmi irodalomban." Legfőbb hibája, hogy a befejezésében nincs elég erő. „De a hibák nem változtatnak azon, hogy a 'Tiszazug' eddigi drámai termelésünknek legjobb darabja." Háy Gyula maga is több dramaturgiai program-értekezéssel szerepelt még az Új I lángban, azokat Emberi szó a színpadon címmel összegyűjtve adta ki a felszabadulás után. Lukács György 1938-ban a „nagy realizmus" drámaíróját köszöntötte benne. A harmonikus ember eszménye és az irodalom című értekezésének mondatai (a Korunk 1940. évfolyamának elejéről) nem hagynak e felől kétséget. „A huniam -ta szellem, amely Anatole France, Romain Rolland, Thomas és Heinrich Mann müveit áthatja s 4M«,