Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása
tató évében, 1928-ban tárgyalt a Magyar Színház Karlheinz Martinnal, Piscator és Brecht munkatársával, a bécsi előadás kijelölt inszcenálójával, hogy vállalja a magyar rendezést is, amelyre, úgy látszik, hazai rendezőt nem tartottak alkalmasnak. Budapesti látogatásakor Karlheinz Martin úgy nyilatkozott Nádass Józsefnek, aki a Kassák-féle Munka számára a modern színházi törekvésekről kért tőle interjút, hogy a budapesti bemutatót két hónappal a bécsi utánra, 1929 februárjára tervezi (de azután a bécsire is csak márciusban került sor). „Új opera ez és új színház — mondotta a darabról — és én a revue és a cirkusz minden kellékével felgazdagítva hozom majd ki... " Karlheinz Martin szándékáról Brechtek is tudomást szereztek, mint ezt a Pesti Napló egy munkatársának Kurt Weill-lel 1928 októberében folytatott beszélgetése bizonyítja. A magyar politika vezetőinek figyelmét azonban aligha kerülte el, hogy Brecht 1929-ben már a német hatóságok előtt is „bolsevistának" számított. Karlheinz Martin és a Magyar Színház tervéből így nem lett semmi, annál is kevésbé, mivel e színház kísérlete, hogy haladó szellemű darabokat vigyen színre, Büchner Dantonjának betiltásával megbukott. Idehaza így további két évig kellett várni Brecht darabjának bemutatására, noha az első magyar Koldusopera még így sem késett sokat E. F. Burian brünni vagy Alekszandr Tajrov moszkvai bemutatójához (1930) képest sem. A hazai viszonyok felemásságára jellemző volt azonban az, hogy míg másutt elsősorban a színházi avantgárdé érdeklődött Brecht iránt, Budapesten — ennek hiányában — a Koldusoperát a naturalista hagyományok „őre", a Vígszínház tűzte végül műsorra. Heltai Jenő adaptációja itt került közönség elé. Érdekes találkozás, hogy Tajrov is Koldusopera (Opera nyiscsih) címen játszotta a darabot, alighanem John Gay The Beggar's Operá-']ára való utalásul, amelynek címét eredetileg Brecht is át akarta venni. A Heltai Jenő adta magyar cím, A koldus operája szintén Gay-re utalt, de nem történeti vagy filológiai okból, hanem azért, hogy elválassza a magyar Koldusoperát Brecht Dreigroschenoper]átó\ és közelítse a „veszélytelen" Gay-hez. A szovjet színház azóta rátért A háromgarasos opera címre, nálunk megmaradt a Koldusopera forma, mintegy emlékeztetőül az első bemutató történetére, amelyet, előzményeivel együtt, talán nem lesz érdektelen részletesebben feltárni. 5 Előzményeihez tartoznak a magyar színházi viszonyok a húszas évek végén, a gazdasági válság kritikus éveiben, a kongó nézőtér, a politikai nyomás és vele párhuzamosan a művészi tehetetlenség. A színházak kétségbeesetten kapkodtak olyan darabok után, amelyektől azt remélték, hogy közönséget csábítanak a színházba, a kritika egy része elemezte a művészi elmaradottság mibenlétét és sürgette a felszámolását. Pünkösti Andor keserűen gúnyolta a Magyar Színház próbálkozásait: „Ez a forradalmi program egyelőre egy száz év előtti dráma (Danton halála) és egy amerikai mozi-giccs (Rivalen) volt. A Három garasos operát, a Maximilian és Juarezt, a Volponet és egész csomó hasonló magyar és külföldi drámát a kényszeregyezkedési tárgyalások közben Faludi Jenő a fiókjában felejtett..." Relie Pál arról beszélt, hogy színházunk teljesen elavult, tartózkodik minden újtól, pedig a közönség unja a kosz• Foglalkoztak vele: B. CRKH MÁRTA: Adatok B. Brecht magyarországi történetéhei (1930-1958). Világirodalmi Figyelő, 1959. 231 234. - EMŐDI NATÁLIA: Brecht útja a magyar színpadon. Kritika, 1964. 5. sz. 40-44. KANVÓ ZOLTÁN: Bertolt Brechts Werke auf ungarischen Buhnen bis 1945. Acta Univ. Szegediensis. Sectio Scientiarum Philol. Germ. Szeged, 1964. 23-39. - NADAHS interjúja: Beszélgetés Karlheinz Martinnal az új színházról. Munka, 2. sz. (1928. okt.). - Weill interjú: Pesti Napló, 1928. október 21. WKRNRR HECHT: Brechts Weg zum epischen Theater. Berlin 1962. 55.
