Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szili József: A szocialista irodalomtudomány Angliában
West par évvel ezelőtt magyar egyetemeken az ötvenes évek angol irodalmáról tartott előadásokat. Ehhez a témához tartozik John Osborne-ról írott tanulmánya is. 15 A klasszika-filológia területén ért el nagy tekintélyt és kimagasló tudományos eredményeket George Thomson, aki F. M. Cornford, A. B. Cook és Jane Harrison társaságában az ún. antropológiai kritika cambridge-i iskolájának egyik képviselője. Thomson Aeschylus and Athens: A Study in the Social Origin of the Drama (1941) - magyarul Aischylos és Athén: A dráma társadalmi eredetének vizsgálata (1958) címmel írt nagy monográfiát a görög, illetve a modern európai dráma keletkezésének társadalmi feltételeiről, az ókori társadalom szervezetéről és kultúrájáról. Marxism and Poetry (1943) - magyarul Marxizmus és költészet (1948) - címmel megjelent népszerűsítő líraeíméleti tanulmánya Caudwell nézeteit követve világítja meg a költészet eredetét és fejlődését, s megállapításait főleg az angol, a görög és az ír költészet példájával illusztrálja. Verstani tanulmányt is írt: Greek Lyrik Metre (A görög lírai mérték, 1961). A regényíró Jack Lindsay, aki 1928-ban az újszerű kritikai szempontjairól nevezetes London Aphrodite című folyóirat egyik alapítója volt, számottevő irodalomtörténészi és irodalomelméleti munkásságot is folytatott. Bunyanról (1937), Dickensről (1950) és Meredithről (1956) szóló mongráfiái mellett kiemelkedő regényelméleti vonatkozású műve az After the „Thirties" : The Novel in Britain and its Future (A harmincas évek után: A regény és jövője Nagy-Britanniában, 1956). Érdekes regényelméleti megállapításokat tartalmaz Arnold Kettle An Introduction to the English Novel, I-II. (Bevezetés az angol regényirodalomba, 1951, 1954) című munkája, melyben a szerző klasszikus angol regények elemzése alapján próbál válaszolni arra a kérdésre, miért jött létre a regény meghatározott társadalmi körülmények között. A próza funkciójának és eredetének caudwelli meghatározását fogadja el, s a vers rituális kollektív nyelvével szemben a prózai előadásmódot „a magánjellegű megértetés" (I., 37) nyelvének tartja. Értékelő kategóriája a pattern (minta, „belső forma") és az életszerűség (részletgazdagság, plasztikus ábrázolás) viszonyításán alapul. A pattern, mely a New Criticism által használt „symbol pattern" (szimbólum-séma) fogalmával rokon, nemcsak egyes müveken belül áll dialektikus viszonyban az életszerű ábrázolással, hanem mint műfajiságot meghatározó tényező is. A vele analóg műfajtípus a parabola, illetve az erkölcsi tanmese, míg a másik póluson az élet eleven bonyodalmait, esetlegességeit közvetlenül utánzó pikareszk-regény állhat. A modern regény „realizmusát" - a valóságos élethez való következetes viszonyát Kettle a lovagregény (romance) eszképizmusával, s lovagi, rendi, vallási didakticizmusával állítja szembe. A pattern (a regény eszmei, morális rendje, fejlődésvonala, belső hierarchiája) és a bemutatott élet- és sorsszövevény viszonyításán alapuló, részletmegfigyelésekben, árnyalatok finom megkülönböztetésében is kitűnő regényelemzései a marxista irodalomtudomány legjobb színvonalát képviselik, s jól példázzák a feldolgozott anyagban az erkölcsiség esztétikailag releváns funkcióját. A marxista irodalomtudomány angol képviselői több kiadványban foglalkoztak a szocialista irodalom, a szocialista realizmus kérdéseivel. A már említett klasszikus műveken kívül ide tartozik mint korai kísérlet John Strachey Literature and Dialectical Materialism (Irodalom és dialektikus materializmus, 1934) című tanulmánya, Ralph Fox „The Relation of Literature to Dialectical Materialism" (Az irodalom viszonya a dialektikus materializmushoz) című dolgozata az Aspects of Dialectical ••Filológiai Közlöny, 1963. 1 2. sz. 129 144.