Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Bojtár Endre: A lengyel avantgarde líra fejlődése

Nem feladatunk, de nem árt utalni egy különös, a történészek által sajnos meg­vizsgálatlan jelenségre. Nevezetesen arra, hogy Kelet-Európában, így Lengyelország­ban is, már az 1929- 32-es válságot követő fasizmus előtt „kicsiben" lejátszódtak a későbbi tragikus események, tehát a válság, az ezt követő tiltakozó mozgalmak, a társadalom radikalizálódása, majd a vezető körök kíméletlen, fasiszta módszerű el­lenakciói. A lírában mindez úgy tükröződött, hogy a jövőbe vetett hit, a forradalom várása és remélése semmivé foszlott. Az új nemzedék szembefordult a proletárköltők eszményei­vel, annak ellenére, hogy például a Kwadryga a „társadalmiasított művészet" jel­szavát tette meg programja alapjául. A szembefordulás leglátványosabb módját Szenwald választotta: 1927-ben a Kwadrygában közzétette Épiew zlodziejski (Tolvaj­dal) című költeményét, mely válasz Broniewski Nike című versére. Broniewski így bizakodott: „De valahol az ezer bukáson túl befejezzük a véres menetelésünket: más harc jön és győzelem, s egy más Görögország vesz le bennünket a pajzsokról." (W. Broniewski: Nike. 43.) Szenwald úgy felel: Hangunk sivít mint az öreg síp, mikor csonton reszel a fűrész elé. Elég az erőnk, hogy romboljunk — hogy építsünk nem elegendő. Talán valahol van egy vidámabb nép is, de nem a számunkra lángoló világ. Nekünk sötétség kell, sötétség . .. mi vihar vagyunk, eső és szél..." (L. Szenwald: Spiew zlodziejski, 137.) De nem csak Szenwald ilyen kiábrándult. Galczynski bohém iróniája mögött is ott érezni a keserűséget; a katasztrofizmus talán legnagyobb költőjénél, Czechowicznál pedig a hitetlenség szinte filozófiai agnoszticizmusba csap át. Nála a természettel egységben lévő ember az örök kataklizmák biztos bekövetkezését várja. Kozmikus méretek, időtlen tragédia szele süvít a költő soraiból. S. Czechowicz versét felfog­hatjuk a 20-as évektől vett búcsúnak, s az elkövetkező 15 év nyitányának is: „nézek nézek a lépcsőkről ősz mosoly jön le a ráncok arca földrajzi háló e szerint hajózom az emberek között." (J. Czechowicz: Jedyna. Czechowicz 51.) Ez a vers így folytatódik: „a ráncok arca földrajzi háló e szerint hajózom az emberek között boldogan milyen számokban számoljam ki ezt a boldogságot

Next

/
Oldalképek
Tartalom