Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
a pártvezetés álláspontja közti ellentmondás már nem lefojtható. Ez a radikalizálódás azonban csak egyik s a hivatalos pártvezetés által nem is támogatott útja a szociáldemokrata írók fejlődésének. A másik út a Csizmadia Gyagyovszky Vanczák vonal, mely a világháború megindulása után termelte ki a maga jellemző képviselőjét: Vanczák Jánost. Vanczák azután lesz a Népszava tárcaírója, miután a művészet-politikai vonal eddigi képviselői háborúellenes, a pártvezetéssel ellentétes állásfoglalások miatt háttérbe szorultak a Népszavánál. A legélesebb és leghatározottabb ilyen tiltakozó megnyilatkozás Ormos Ede 1914. karácsonyi cikke, mely a német szociáldemokrata irodalom háborúspártiságát a munkásosztály ügyének elárulásaként jellemzi. Vanczák a Csizmadia-csoport minden követelményének megfelelt: munkásszármazású volt, közérthető, ő „nem árulta el" a munkásságot az irodalomban; semmi köze a modernekhez! Annak a szentimentális, romantikus hangulatú, olykor naturalista nyomornovellának a folytatója, melyet Csizmadia, Gyagyovszky kedveltek. De míg 1905 és 1913 között e novellának még a reménytelenség-szuggesztióban is volt egy leleplező-lázító hatása, addig Vanczáknál megszelídül ez a lázító hatás, szelídebbek a témák is, tompábbak a színek; kedélyes, csevegő a hang a Farkas Antaltól látott groteszkbe hajlás nélkül. A Vanczák-novellák eszmei alapjának lényege: a nagy felszabadító német császár oldalán harcolunk az elnyomó orosz cár ellen, de közben vigyázunk, hogy a burzsoázia lelkiismeretlen üzletelői tönkre ne tegyék a munkásosztály életszínvonalát. Ebben a szociáldemokrata szemléletben a szocialista fogalma azonos lett a balek, alamizsnaosztogató jóemberrel, a nyomorgó, a körülmények vasszigora által szennybe, éhségbe, ittasságba kényszerített proletárból bohém lett, vagy megbízhatatlan lumpen elem. A forradalmi konfliktust a kedélyes, nacionalista hangulatú cselekményhez csatolt befejező mondatok jelentik, mint pl. A Cserhát remetéje című novellában. Itt egy amerikás beszéli el élete és gazdagodásai történetét; csaló földijei hogy csapták be, de újra meggazdagodott, s most hazajött, öregséf ere a hazai földre s a Cserhátban él, „ahol milliónyi értékeket hoznak napfényre évszázadok óta a kapitalizmus igájába fogott dolgozó proletárok". A proletárforradalmár alakja Vanczáknál a háború győzelmes befejezésének érdekében az újgazdag, a háborún nyerészkedő elemek ellen föllépő háborúspárti agitátorrá süllyedt. Ez a visszafejlődés annak az eszmei lezüllésnek a következménye, amit a párt vezető garnitúrája a munkásosztály ügye pártszerű szolgálataként tüntetett fel. Vanczák novellái müviségükben is alatta vannak az átlagos Népszavanovellának. Oj utak keresői A parasztnovella művelői a magyar novellairodalom hagyományainak eddig kitaposott útján, a munkásnovella művelői a német munkásirodalom útjait követve kísérelték meg a szocialista próza megteremtését. A tematikai elkülönítés különösen a szegedi parasztnovella esetében műfaji sajátságok különbözőségét is jelentette; vizsgálódásunk e két irányzatban nem találta meg a szocialista gondolat és az irodalom magas szintű találkozásából fakadó műveket. A Népszavában közölt kritikai és esszé anyag, az itt megjelent írások, s az itteni mozgalom hatása az új utakat keresőkre, azt a gondolatot sugallja, hogy amint a magyar költészet új, nagy szocialista müvei is a modernnek nevezett irányzatok és a szocialista gondolat találkozásából születtek, a novellában is itt keressük e szintézis létrejöttét.
