Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Bojtár Endre: A lengyel avantgarde líra fejlődése

kodásunkat, látásmódunkat varázsolják újjá. Nem tükrözése a valóságnak, hanem alkotása - vallják az avantgardisták. Az új érzékszervek követelésében és kialakításának akaratában egy új didaktizmus érvényesült. Az addigi kelet-európai művészet tartalmi didaktizmusával szemben mi ezt a forma didaktizmusának neveztük.

89 Ez a formai didaktizmus vezetett el ahhoz a sajátos „tiszta művészethez", melyet Nezvaltól Kassákig megint csak mindenütt Kelet-Európában megtalálunk. A társadalom új formáira való figyelésből következett az új művészet utópisztikus jellege. Minden avantgárdé iránynak, így például az expresszionizmusnak is volt egy jövő-váró színezete. Jasienskiék esetében azonban másról volt szó, többről: az ő költészetüket egyáltalán meg sem érthetjük a jövő víziója nélkül. A Nowa Sztuka híveinél ugyanis a jövő nem ködös cél volt, nem misztikus Istenországa, hanem egy — a történelem felismert irányát szem előtt tartó - fantázia-konstruálta kép jelenre való alkalmazása, olyan eszköz, mellyel a jelen emberét óhajtották formálni. Milyen volt a jövő tökéletes, jelenben aktív embere? Peiper 1922-es cikkében a híres három „m" jelszavában (miasto, masa, maszyna— város, tömeg, gép) a futuristák eszményét formulázta meg, bizonyos konstruktivista fékkel zabolázván meg Jasienskiék balra tartó lobogását. Az Új Művészet hívei azonban a rend, a megszerkesztettség, az okos társadalom eszménye mellett látták a nagyváros, a gép, a modern élet emberromboló, elidegenítő hatását is. Világos volt, hogy nem elég megszervezni a termelőerőket odakint, figyelembe kell venni az ösztönöket idebent is. A lengyel avantgárdé költészet fejlődésének következő szakaszából, Peiper száraz elméletéből éppen ez az elem hiányzik, s éppen ennek az elidegenedés elleni vonalnak a megjelenése teszi oly eredetivé az Új Művészet időszakát. Stern így ír erről: „Én és barátaim beengedtük a költői szalonba az irracionalizmus bárdolatlan, tudatalatti üregéből elszabadult fenevadát, mely tapintat nélkül széttörte, pozdorjává zúzta az eddigi költészet összes finomkodó szabályát.

30 De már korábban, programszerűen is kifejezte ugyanezt: „Az Új Művészet nem szépítgeti a valóságot — átalakítja azt. A mi ízig-vérig társadalmi expanziónkban az emberi természet nem-elgépiesedett ösztöneire támaszkodtunk."

11 A modern civilizáció és elidegenítő hatásának az összebékitése feltűnik minden korabeli avantgárdé költőnél. A legkorábban és talán a legélesebb megfogalmazásban Czyiewskinél,

32 akitől ezek I hírhedt sorok származnak: „Az ember nemzette és eloldotta láncairól a gépet, mely majd valamikor megöli vagy felemeli őt... A jövendő embere elektromos gép lesz, érzékeny, bonyolult, stílusában pedig egyszerű gép ... Szeressétek az elektromos gépeket, házasodjatok velük, szüljetek Dinamó-gyerekeket - magnetizáljátok és formáljátok őket úgy, hogy mechanikus állampolgárokká nőjjenek fel."

33 Czyiewskinél már-már paródiába fordul a gépek, s általában a környező élettelen világ humanizálása. Az Új Művészet azonban - ennek a biologizmusnak a «• BOJTÁR ENDRE: A kelet-európai avantgárdé irodalom történetéhez. Valóság, 1969. 6. sz. 63 - 75. 10 Előszó a Bieg do bieguna ( 1927) c. kötethez. Idézi KAZIMTERZ WYKA: Z lawy metafor. (A metaforák lávájából.) - Rzecz wyobrazni. Warszawa, 1959. 340. - Itt jegyezzük meg, hogy Wykának ez a kitűnő tanulmánya tudomásunk szerint az egyetlen, mely a tanulmány méretei adta lehetőségeken belül - felvillantja azt a koncepciót (nevezetesen a Nowa Sztuka később sajnálatosan folytatás nélkül maradt központi jelentőségét a lengyel Ura történetében), melyet jelen dolgozatunkban részletesebben próbálunk kifejteni. " A. STERN: O poetach Nowej Sztuki. "A kérdés részletes és nagyon meggyőző elemzését ld. Zaworska, 213. és köv. • Idézi Zaworska 213-14. 28- 435