Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Bojtár Endre: A lengyel avantgarde líra fejlődése
Tuwimék a hétköznapokat, a jelenidőt tették vallásukká: „Látlak téged - fénylesz - jössz, ó Új Költészet I És úgy fognak hivni félelmesen, teremtően: Vagyok I" (Tuwim: Teojania. I. 45.) S ez a második ok, amiért foglalkoznunk kell a szkamandriták költészetével: ők a modern lengyel líra tereptisztítói, ők söpörték el a Mloda Polska poétikáját az avantgárdé útjából. Lírájuk épp ezért félúton volt a modernizmus és az avantgárdé között: „Az elsőtől olyan jelenségek fogják megkülönböztetni a Skamandert, mint tematikájuk hétköznapisága, az, hogy beengedték a versbe a köznyelvi-társalgási lengyelt, hogy lírai hősük a modern, leggyakrabban nagyvárosi reáliák közé helyezett ember, hogy érdeklődtek a modern világ s annak civilizációs vívmányai iránt; a másodiktól megkülönbözteti a szkamandritákat közvetlen emocionalizmusuk és a lírai ,én' erőteljes hangsúlyozása, a romantikus hagyományokhoz való kifejezett kapcsolódás, a hagyományos versfelépítés, mely tiszteletben tartja az addigi strófa-formákat, nem mond le a rímről és általában bizonyos szabályosságról, végül az egyszerűség és közérthetőség, mely különösen szembeötlő a Zwrotnica költőivel összehasonlítva." 8 Hangsúlyoznunk kell, hogy a szkamandriták lírai alanya ugyanúgy a „lélekkel rendelkező", magasztos dolgokkal foglalkozó költő, mint a Mloda Polska neoromantikusaié. Tuwim ezt még 1917-ben világosan ki is mondja: „.. .a dolgok mértéke és igazolása nem lehet egy kánon, egy dogma vagy a megszokás, hanem a saját lelkünk, a tökéletesedő, felszabadult és felszabaduló lélek." 9 Csakhogy náluk ez a költő a tömeg része, s a tömeg minden egyes tagjának joga van, hogy „saját papja és szentatyája legyen". Ebből fakad a szkamandriták demokratizmusa. Tuwim így kiált fel második, 1920-as kötetének egyik versében: „Imádkozom Isten, buzgón, Imádkozom Isten, jámboran: A VILAO MINDEN LAKÓJAÉRTI" (Tuwim: Litánia. I. 128.) Ez a mindent átfogó szeretet nem volt más, mint annak az illúziónak a kifejeződése mely 1918 után egész Lengyelországot a hatalmába kerítette, s mely szerint az új állam minden polgára egyenlő jogokkal és egyenlő esélyekkel rendelkezik. Ezért is lehettek a szkamandriták „abszolút lojális, legitimista, kormánypárti, szinte udvari költők". 10 Ez a polgári demokratizmus következetesen működött, jobb és bal felé, egyaránt. Jellemző ebből a szempontból Slonimski Elleninduló]*, melyet Majakovszkij Induló balra című verse ellen írt: „Az én hadseregem nem megy jobbra, S balra sem megy, Hanem mint a füst és a láva, Az ég felé tör. * MICHA/. Qzx>wnt«Ki: Orupa literacka a model poezji. (Az irodalmi csoport és a költészet modellje.) « z problcmów literatury polskiej XX wieku. I — III. Warszawa, 1965. (A továbbiakban: Z problcmów.) II. 64-65. Jj t ' IW 'M: Manifest powszechnej miloéci. Walt Whitman. (Az egyetemes szeretet "5A tUma W w>) Pro artc et studio- 1017. III. évf. 8. sz. 8. AUOLV NOWACZYASICI: „Skamander polyska, wislan^ swletkjcy sie falql" („Villódzik a hkamander, fénylő visztulai hullámmal") Skamander ,1921. II. évf 7-8-9. sz. 30.
