Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Hídvégi Jenő: Hernádi György

Az író. Menj és hirdesd Dobjátok el a fegyvert A Katona: Különös ez pajtás Te lázító vagy Tudod-e, hogy amiket mondtál Azért halálra ítélnek? Az író: Azok lázítók testvér Akik mindenkit halálra ítélnek ők gyilkolnak . . . A rövid párbeszéd az egyszerű katona eszmélését fejezi ki. rádőbbenését sorsára, szerepére a vérontásban. Az emberközelség, Hernádi-Hercz György egyéniségének legvonzóbb erénye az, amely megóvta őt attól, hogy az expresszionizmus mélyvize teljesen magával ragadja, költészete kiüresedjék és a világ értelmetlenségének behódoló és céltalan grimasszá torzuljon. Verseiben az emberek, a munkások, a dolgozó tömegek nem statisztálnak, nem a staffázs szerepét játsszák, hanem meghökkentő módon érzékeltetik, hogy városok, gyárkémények, lakások, üzletek, vonatok, hajók általuk léteznek. És amikor a költő a berlini Moabit, Neukölln ..embercsuszpejzát", a metropolis emberszövedékét idézi, forradalmi hite megújul, hiszen egyesek már felismerik, hogy a város és gyár nemcsak az ember ellen, de az emberért fog egykor „létezni" Berlin kőnyakán Éhség zilálta föl az embersörényt Sokakat megfogott az istencsápja Csak egy-két munkás tudta a gépek fölött össze kell boronálni a karcsú gyárkéményeket 1922-ben Bécsbe helyeződik emigrációs tevékenysége színhelye. Tagja lesz az Osztrák KP-nak, vezércikkeket, színes karcolatokat, jegyzeteket ír a Rote Fahneba és a Rote Wocheba, majd tartósabb kenyérkereset biztosítása céljából Békessy Imre konszernjénél, a Kronos Verlagnál, később pedig a Tag A. G.-nál helyezkedik el. Újságíró társai, a lapot előállító nyomdászok hamarosan megszeretik, mert melegszívű, segíteni mindig kész pártfogójukat ismerik meg benne, aki soha nem bizalmatlan az emberekkel szemben. A szociáldemokrata többségű Graphische Unionban. a nyomdai munkások követelésére a kommunista Hernádi Györgyöt választják a bizalmi testület elnökévé. Közege Bécsben is, csakúgy mint Neuköllnben az embersűrűs vadon, a munkásnegyedek, az Aiserstrasse, Caninius Gasse és környéke, majd a háborús kórházból emigráns barakktáborrá átalakított grinzingi „láger", ahol egy fedél alatt lakik Révai Józseffel, Haas Árpáddal, és hamarosan megszervezi a barakklakók önkormányzatát, a „hazátlan nyomorúság autonómiáját" és különféle segélyakciókat kezdeményez a szükséget szenvedők érdekében, vagy éppen a segélyakciókkal manipulálok és üzérek ellen lép fel, irgalmat nem ismerő felháborodással és keménységgel. Elesett kisemberek, otthontalan csavargók, vallási rajongók, misztikusok, kommunista diákok, politikai emigránsok találtak menedéket a telepen a városi munkásadminisztráció jóvoltából. Ahogy Frank László dr., Hernádi György barátja és harcostársa írja emlékezéseiben: a barakkokban tanul-