Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

A kilenc versszakból nyolcat nyűgöz le a komorság, az utolsó négy sorban azonban mégis csak kicsendül a jövő optimizmusa: De elted sötétjeben forr a kép, mely holnap kilobog, se gépvilágra fénylő kor acélos rendje felragyog ! A Néma számvető ugyanezt a hangulatot mélyíti tovább. A komorságot itt mégcsak nem is versszakaszok, csak verssorok enyhítik, azok azonban a költő töretlen hitét bizonyítják: Mérjed fel munkáidat, merd küzdelmeid, a vas időt, vereségeket, jogot, bért és el nem oltható jövőd ... De mintha maga is megijedne a harc eddigi formáitól s az új módszerekre figyelmeztet: Oh, néma számvető I Sötét szemedben viharvillanás. A mérték, döntés — mind tiéd. De harcod titok, hallgatás. Tőrvényed most: rejtőzve élj 1 — Más ajkon fakad fel szavad. Te árnyként tűnsz tova s az éj sós íze marja ajkadat. Amit Korvin ebben a két versben költőileg kifejez, szép és igaz is. A csüggedés és komorság azonban csak szubjektíve, a költő érzékeny lelki világának ismeretében fogadható el. De még ez is tele van ellentmondással. Hiszen olyan időben válik komorabbá, amikor a válságot új fellendülés váltja fel, a hadiipar felszívja a munkanélkülieket, a németországi sötétségre a franciaországi haladó erők előretörése következik, az irodalomban a realizmus pozíciói mind erőteljesebbekké válnak, a népfrontpolrtika pedig szélesebb emberi perspektívákat nyit meg az általa annyira megvetett szektaszellem helyett. Igen ám, de Korvin érezte, hogy hiába minden, ha a nemzetiszocialista szellem érvényesül, h.'i a háborít politika szabadon bontakozhattk ki, az csak katasztrófát hozhat az emberiségre. De amikor ezt érzi, mégsem látja elég világosan, hogy az európai szellem humanistáit nem taszítani, hanem magunkhoz ölelni kell. Romain Rolland, Aragon, André Gide, Malraux, általában a franciák szíve szerelmei s örömmel fogadja őket, bármivel is jelentkeznek. De a nem francia humanistákba néha igaztalanul keményen szúr belé, legyen az Stefan Zweig, Karinthy Frigyes vagy Erdélyben Molter Károly. Bizonyos mértékben nyilvánvalóan igaza van, de a mérték, amivel mér, időnként szubjektív. Az új realizmus esztétikája Romain Rolland szemléletével Korvin teljes mértékben azonosítani tudja magát. Romain Rolland-ban nem választható el a művész a társadalmi harcostól. „Az európai közvélemény - írja Korvin Sándor - Jean Cristophe-ja révén figyel fel rá. A változást óhajtó értelmiségi elit Rolland-ban egy új európai cszményiség, kulturális mi