Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Markovits Györgyi: Knopp Imre
aki megtöltötte hátizsákjainkat ennivalóval. Mindnyájan Knoppéktól indultunk, így ment ez éveken át. Knopp a kórusban a számok nagy részének szerzője volt. Illegális előadásokat tartottunk a főváros különböző részein, főként szakszervezeti helyiségekben: a Magdolna utcai vasas székházban, a cukrászoknál, a szállítómunkásoknál, a fásoknál, a vegyészeknél, az építőmunkásoknál, a nyomdászoknál, a csepeli és az újpesti munkásotthonban. Az előadások általában főpróbaként mentek, de ha a rendőrség tudomást szerzett róla, szétverte a rendezvényt. A harmincas évek elejének szektás szemlélete a kórusmunkára is rányomta bélyegét, de Knopp Imre felfigyelt erre és igyekezett más utat keresni. S amikor az egységfront megvalósítása a mozgalomban központi kérdéssé vált, ő azt a gyakorlatban valósította meg. ő volt az első, aki - például - Bálint Györgyöt munkásszínpadon szerepeltette." Berkó Pál jól emlékszik a Knopp által írt Nyilas operára, melyet 1936 szilveszterén mutattak be a Nyomdász Szakszervezet Kölcsey utcai kultúrtemében. Az „opera" maró gúnnyal teszi nevetségessé a nácikat, Hitlert és a nyilas pártot. Révész Ferenc — aki szintén részt vett a VIII. kerületi szociáldemokrata ifimozgalomban, haláláig barátja volt Knopp Imrének - szavai nyomán teljesebbé válik a portré: „Bennem úgy él Knopp Imre, mint hallatlanul kedves, öntudatos ember és olyan költő, akinél a toll egyedül a munkásmozgalom szolgálatának eszköze volt. Tudatosan vallotta, hogy minden írását pillanatnyilag ható fegyvernek szánja. Nem hitte, hogy egyedül ezzel a fegyverrel leverhetik a magyar hármasszövetséget - egyház, kapitalizmus, nagybirtok —, de tudta, hogy karcolni lehet vele, s a sok-sok karcolás érzékeny sebeket ejt. Mindent a munkásmozgalom számára akart hasznosítani: aláírásgyűjtés a házbéruzsora ellen; bojkott szervezése a Beszkárt ellen a villamosköltség miatt, tüntetéseken való részvétel; dráma és csasztuska - mi azt akkor bluettnek neveztük — , s ő írt, rendezett, nemegyszer ő volt a főszereplő is. Öntötte magából a kisebb szatírákat. Több olyan jelenetet írt, melyben a főpap ült egy trónon és osztotta az áldást. A jelenet végén elfűrészelték a trón lábát, s a főpap a földre esett. Általában a történelmi igazságszolgáltatással fejezte be ezeket a kis színpadi szatírákat. Mondanivalóját az aktuális politikai eseményekbe ágyazta. Az egyik előadáson például név nélkül arra céloztak, amit Gömbös mondott, hogy »Budapest - fürdőváros*. Ezt Knopp, így egészítette ki: «Budapest fürdőváros... ahol az emberek a hidakról a Dunába ugranak.* 2 Ezen az úton halad Knopp Imre a színjátszó csoport tevékenységének irányításában is. Mint rendező például Boross Elemér „Forgószél" című darabját választotta, melynek fő mondanivalója, hogy Horthy-Magyarországon tisztességes embernek nincs életlehetősége. A bemutató 1932 októberében volt, 1933-ban már a 67. előadást hirdette a Népszava, munkásmatiné keretein belül. Az előadást bevezető ismertetés a darab egyik fő gondolatát .fejtette ki, amely egyezett a „soha többé háborút" jelszóval. A színdarabot zsúfolt ház előtt játszották, s a 67. előadás háborúellenes tüntetéssé vált. A szerző ellen eljárás indult a fennálló társadalmi rend elleni izgatás címén. 3 Knopp Imre rendkívül fontosnak tartotta, Mogv kultúrgárdájának tagjai olvassanak, műveljék magukat. Tanfolyamokat szervezett számukra kiváló előadókkal, mint ! gévész Ferenc szóbeli közlése, aki | kórus tagja volt. • I 0 * 8 E,emer Móbeli közlése 1969. november 13. A pert Antonio Widmar, az olasz kovetMK munkatársa közbelépésére ejtették, s a darabot csendben, eljárás nélkül tiltották
