Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Erki Edit: Az Üzenet

. .Könyve éppen arra való, hogy akik olvassák, újra és újra feleszméljenek arra az igazságra, hogy Magyarország csak úgy élhet meg, ha igazi nemzetalkotó elemmé teszi a szegény parasztságot, felemelve ahová lecsúszni engedte, a porból."

30 A szélesebb magyar olvasórétegek számára azonban Féja Géza Kelet Népe-beli válasza

31 képviselte a népi írók álláspontját a „szellemi egység" dolgában. „Mint hallom, egy párizsi magyar folyóiratban ismét amolyan felelősségrevonás folyik, emlegetnek bennünket, népi írókat..." Féja határozottan visszautasítja a „közös frontot", „semmi szükségünk arra — írja —, hogy makulátlan erkölcsi és szellemi valutánkat világnézeti szekták aprópénzre váltsak. ... Mi az autonóm magyar életformáért küzdöttünk és küzdünk ma is. A nemzeti szocializmustól éppúgy távol állunk, mint a szélsőbaloldal behozatali cikkeitől." Veres Péter nem a hazai sajtóban válaszolt, ő az Üzenetnek küldte el cikkét.

32 Gereblyés felhívását időszerűnek tartja ugyan, bár az egységben nem bízik, mert „a levegő meg van mérgezve, és itt már a jószándék tehetetlen. ... Nincs más megoldás, mint amit a kormány zsidótörvénye amúgy is tervez, hogy magyar demokraták és zsidó demokraták különválnak és mindegyik végzi a munkáját a saját közössége nevében és érdekében." A „szellemi és tárgyi vezetést" a szocialista jövőt illetően a népi íróknak követeli, mert ennek az ellenkezője „a bukást s hozzá az erkölcsi bukást eredményezi, mint 1919-ben".

33 Ez a visszautasító gesztus a népi írók egy részének határozott eszmei és politikai szándékát jelzi, melyet markánsan fejt ki Féja Géza Szocializmus Magyarországon című írásában 1939 júniusában,

34 és amellyel Révai József polemizál az üzenetben.

35 Féja Géza, Veres Péter és K. Havas Géza válaszcikkeire Tamás Aladár reagált A szellemi egység kérdéséhez című cikkében

36 mértéktartó hangon. írásának zárógondolata: „A szellemi egység kérdése körüli első forduló

37 talán kevés eredményt hozott magával. De arra a belátásra már most is rá kell hogy vezesse a népieseket és liberálisokat egyaránt, hogy nem ellenségeink, és minden közöttünk fennálló különbözőség dacára megvan a lehetősége és a szükségessége a szellemi együttműködésnek."

38 30 Ü., 4. sz. 118. 31 FÉJA GÉZA: Számvetés, Kelet Népe, 1939. május. 323-24. 3

* VERBS PÉTER: A szellemi egység kérdéséhez. Ü., 3. sz. 70-74. " Veres Péternek a Tanácsköztársaságra vonatkozó megjegyzésével egybehangzóan vélekedik 1939-ben Féja is, Illyés is. Féja: „Volt egy történelmi pillanat, mikor a szociáldemokráciának meg kellett volna merevíteni kereteit. 1918-ban volt ez, midőn a szocialista realitás jegyében védekeznie kellett volna a bolsevisták pusztító ábrándjaival szemben. A szociáldemokraták azonban akkor kitágították kereteiket. Akkori vezetői felelősek ezért s a jövendő magyar történelem majd megállapítja tévedésüket." (Szocializmus Magyarországon. Kelet Népe, 1939. június. 368.) Illyés: „A magyar népet, a parasztságot a történelem (semmi más, mint történelem) végre döntő alkalmak és megoldások elé állította. Az elmélkedők ezt puskázták el. Az meg csak könnyebb része volt a dolognak, midőn ezért az ellenforradalom előtt kellett felelniök. Az igazi felelősségre vonás ezután jön. Azok részéről, akik ebben a forradalomban nem a múltat, hanem a jövőt vesztették el." (Pesti Napló, 1939. jún. 18.) 44 FÉJA OÉZA: Szocializmus Magyarországon. Kelet Népe, 1939. június. 365 - 371. "SZOMBATI JAKOB: (RÉVAI JÓZSEF): „Magyar szocializmus". Ü., 5-6. sz. 181-191. "TAMÁS ALADÁR: A szellemi egység kérdéséhez, ü., 4. sz. 105-108. "Az U. 5-6. számában még egyszer megjelent egy szenvedélyes hangú felhívás Bokor Imre tollából a szellemi egység ügyében. " Féja Oéza és K. Havas Géza említett cikkcinek nemtelen felhangjaira Révai József válaszolt V. S. szignóval az üzenetben Otthonmaradás és dezertálás című írásában (U., 4. sz. U5 -116.) és az uj Hang is egy névtelen glosszaban. (A dezertőrök és a „külföldre távozottak" Oj Hang, 1939. 7. sz.) 20« 307