Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Kiss Ferenc: A szocialista kritika történetéből
mozgósítják. A közben felnőtt második és harmadik nemzedék is - a népiek.József Attila, Radnótiék - most van ereje teljében. Mozgalmak szerveződnek, folyóiratok létesülnek és kitűnő művek születnek. Ezt a folyamatot Gömbös és a népiek átmeneti egyessége megzavarja ugyan, de feltartani nem tudja. Németh László jól látja az irodalom erő-állapotát, mikor kijelenti, hogy „a nagy magyar művek jöttét elkerülhetetlennek tartom". 10 A marxista kritika csak bizonyos késéssel érez rá erre a nyugtalan készülődésre. A beidegzett bizalmatlanság nem oldódott fel máról holnapra, sokakban később sem. Az Illés Béla bírálatában észlelt gyanakvás, Molnár Erik közgazdász-hűvössége és Veres Péter kétkedése az irodalom lehetőségei iránt eléggé általános. Része lehet ebben annak is, hogy a marxista fórumok munkatársai nem voltak ugyan mindnyájan marxisták, de információikat, ellen- és rokonszenvüket, ha szóhoz jutottak, már marxista állásfoglalásnak vehették írók és olvasók. És része lehet annak is, hogy a kommunisták kisemmizettségük és üldözöttségük folytán érzékenyebben észlelték a nemzetközi politika nagy áramlatait, s így a politikai leromlás általános tendenciája közepette adódó szerencsésebb periódusok átmeneti jellegét pontosabban látták, mint akik az ilyen pezsdülésck sodrában éltek. S alig telt el néhány esztendő, 1938 táján, a meglódult történelem bizony nálunk is rátaposott a sokat ígérő vállalkozásokra, s az alkotók zömét saját színvonala alá kényszerítette. Az értetlenség mellett e tragikus kifejlés megsejtése is oka lehet tehát a konkrét fejlemények megítélésében észlelhető tévedéseknek. Annak például, hogy a Korunk 1935 és 36-ban még sűrűn konstatálja a hazai irodalom romlását. Újvári László, a lap egyik vezető munkatársa, épp az Új Szellemi Front felbomlása, tehát a tisztulás idején, mikor a Gondolatban már megjelent a Gömbössel leszámoló nyilatkozat - írja: ...Most derül ki a napnál világosabban, hogy az új népiesség talajtalan, visszhangtalan, haldokló mozgalom (...) divatja lehanyatlott és épp úgy megkonzerválódott, mint a reformpolitika, amely létrehozta. (...) I loi van már a Válasz közvélemény formáló ereje, hol az új népiesség hangos, elterpeszkedő és gőgös rátartisága benne?" 11 Újvári nem titkolja, hogy örül a dolgok ilyen alakulásának, hiszen a romlás, amit látni vél, őt igazolja. Tanulmányai pregnánsan szemléltetik a szövetségi politika egyik legnagyobb nehézségét: hogy milyen nehéz túllépni hadállásokon, ahonnét éveken át támadott és védekezett az ember. Része volt mindebben annak is, hogy a nem marxisták részéről is sok volt a fenntartás, a bizalmatlanság. Újvárit is korábbi ítéletei kőtik. Egy éve sincs még, hogy a népiek mozgalmát kimondottan fasiszta jellegűnek minősítette, s Németh Lászlót Hitlerhez hasonló führernek. 12 Emellett Újvári müveit és jótollú bíráló. Ahogy például a Nyugat esztéta-szárnyának a Kommün utáni szcre Pét: megingását, vergődését és megigazulását értékeli. 13 abban hitelesebb és dialektikusabb is, mint a Korunk többi kritikusa. Könnyen lehetett tehát alapjában polKári indítékait a lap vonalával egybehangzónak hinni, noha a fiatalabbak közül csak Zsolt Béla magatartását találja példaadónak, s Zilahit magasan a népiek felé emeli. Újvári a VII. Kongresszus meghirdette népfront-politikát, csak önmaga teljes megtagadása árán szolgálhatta volna. Erre már csak azért sem kerülhetett sor, mert jogKai érezhette, hogy nézeteivel nem áll egyedül. Remenyik Zsigmond, aki szintén állan10 Válasz, 1935. 305 :*)8. • Korunk, 1936. 6. sz. 420. l'Uo. 1935. 1. sz. 47 "Uo. 1936. 3. sz. 184 1H5.
