Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Miklós Pál: A marxista irodalomtudomány történetéből
vagy elkésve értesül a szovjetunióbeli eseményekről és ez a késői információ eleve deformálja állásfoglalását, vagy olyan dokumentumokkal foglalkozik, amelyeknek tendenciáját — ma már úgy ítéljük: helyesen — elutasítja, korrigálni kívánja (a RAPP téziseiről), vagy pedig olyan elméleti állásfoglalást fogalmaz meg, amely a szovjet esztétika irányától teljesen idegen gondolatokat tartalmaz (Hegel, Marx, Freud). Ebben az esetben nem a szovjet irodalomtudomány közvetlen hatásáról kell beszélnünk, hanem a marxista gondolatnak a Szovjetunió létében és tevékenységében általában megnyilvánuló és ható formájáról. Voltaképp arról van szó, hogy a marxista történetszemlélet mint a modern tudomány-fejlődés egyik (a racionális-materialista) ága, felhalmozódott eredményei következtében elérkezett egy olyan stádiumhoz, hogy minden vonatkozásban a polgári tudomány területén is tudományosnak elismert, használhatónak és jogosultnak ítélt szemlélet és módszer rangjára kezd emelkedni. Ebben a tudományfejlődésben nemcsak a marxi közgazdaságtani módszer, hanem a hegeli dialektika, sőt a kanti kritikai szemlélet is tápláló hagyományként hat; másrészt a szociológia kialakulása és önálló tudományos diszciplínává válása következtében (amely ugyancsak Marx hatása) a társadalom fejlődési törvényeinek, különösen az osztályharcnak mindenfajta történelmi jelenség leírásában és jellemzésében, ha nem is döntő, legalább nélkülözhetetlen szempontként való figyelembe vétele nyer lassanként polgárjogot. Kétségtelen az is, hogy a marxista gondolat hódításának előfeltételeit teremti meg sok európai országban a harmincas években megelevenedő haladó politikai tevékenység, a népfrontok kialakulása a növekedő fasiszta veszedelem ellen. Ugyanakkor a fasizmus uralma alá került országokban — Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és bizonyos mértékig Japánban — a haladó politikai gondolattal együtt a tudományos haladás is akadályokba ütközik. A Németországból elmenekülő tudósok egy része menedéket és munka-, illetve publikációs lehetőséget talál főleg Franciaországban (pl. Walter Benjamin), de más országokban is (Svájcban, az Egyesült Államokban), Németországban magában azonban a haladó tudományos gondolkodás egy évtizedre teljesen megszűnik. Ilyen helyzet alakul ki Olaszországban is, bár ott a körülmények egészen minimális lehetőségeket még megadnak (üramsei dolgozhatik börtönében). Japánban a fasizálódás kezdetén még nyílnak bizonyos lehetőségek a marxista gondolat terjesztésére, a harmincas évek derekára azonban ott is teljessé válik a fasizmus uralma. A marxista gondolat ebben az időszakban a kapitalista országok közül egy időre Franciaországban kap nagyobb lehetőségeket, de aránylag jó köríilmények közt fejlődhetik Angliában, az Egyesült Államokban és Csehszlovákiában. Kínában a harmincas évek elején a terjeszkedő japán fasizmus ellen kibontakozó, népfront-jellegü nemzeti összefogás teszi lehetővé a marxista gondolat terjedését. A Szovjetunión kívüli területeken azonban a marxista irodalomtudomány csak kivételesen kap helyet tekintélyes tudományos fórumokon, katedrákon és folyóiratokban. Hatása így a tudományos szakkörökben, még inkább széles társadalmi környezetben nagyon korlátozott. Még az olyan tudósok is, akik katedrához jutottak • flt "'"' 'i/ i'!'.!< i i i t , r : : ,•!]• i ; ,ny képviselői közül, mint Antal Frigyes Angliában, Antonio Banfi Olaszországban, inkább személyes megbecsülést élveztek, s a marxizmus képviseletében való elismertetésük jobbára a háború után következett be. A többség, így a cseh marxisták. Bulgáriában Tódor Pavlov, az amerikaiak, de a franciák is, széles közönséghez szólhattak ugyan egy-egy könyvük publikálásával, de a szaktudomány fórumai és a tár ,•! ii.ni hat , intenzivebb . .itmnai. a katedrák
