Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Miklós Pál: A marxista irodalomtudomány történetéből
csoportosulások felszámolásával párhuzamosan ment végbe. Ennek következtében a szociológiai iskola képviselői nem kaptak (amint a formalisták egy része sem kapott) lehetőséget a tévedések korrigálására, s a tevékenységükben meglévő pozitívumok továbbfejlesztésére. (Még kevésbé menthető vagy magyarázható az a tény, hogy néhányukat az önkény súlyosan büntette, börtönbe zárta; a többiek kutatási és publikálási lehetőségeiktől voltak megfosztva hosszabb-rövidebb ideig. Pereverzevnek azonban 1937-ben még jelent meg tanulmánykötete.) 15 Nemcsak a külső, szervezeti intézkedések között voltak olyanok, amelyek kárt okoztak, hanem az irodalomtudomány tendenciájának alapvetően helyes fő irányát kizárólagossá minősítő intézkedések is fogyatékosságokat szültek. A kizárólagosság korlátozással párosult. Az irodalomtudományból (és a müvészettudományból) éppen úgy száműzték a szociológiai vizsgálatokat, ahogyan általában megszűnt, mint polgári „áltudomány", a szociológia művelése. A lélektani kutatások főleg a lélektan fiziológiai vonatkozásaira összpontosultak, a másfajta lélektani kutatások háttérbe szorultak vagy megszűntek, fgy szűnt meg minden alkotáslélektani kutatás, az irodalom jelenségeinek alkotás-, ill. hatáslélektani vizsgálata; holott a húszas évek folyamán a szovjet lélektan ezen a téren is produkált egy — ma újra értékelt és kiadott — érdekes munkát, Vigotszkij alkotáslélektani könyvét (1925). 16 Az irodalomtudomány íő ágai közül néhányat, így elsősorban a komparatisztikát, ugyancsak polgári „irányzattá" minősítve, káros és fölösleges diszciplínaként mellőzték. A komparatisztika kiváló művelői közül, pl. Viktor Zsirmunszkij (akinek Byron és Puskin című munkája még 1924-ben jelent meg) egyetlen valódi összehasonlító munkát publikált ez időben (Goethe az orosz irodalomban, 1937.), a Faust-legendáról szóló munkája azonban sokáig kéziratban maradt. (Mint említettük, értékes folklór-tanulmányokkal jelentkezett a negyvenes évektől kezdve.) Az irodalomtudomány belső szerkezete is bizonyos mértékben átalakult - s nem szerencsésen. A XIX. századi realizmussal való foglalkozás és a kortárs müvek tanulmányozása egyaránt az eszmei, pontosabban: ideológiai vonatkozások vizsgálatát állította előtérbe. Ez önmagában helyes törekvés volt, azonban itt is egyoldalúvá, kizárólagossá vált: a müvek eszmei, ideológiai vizsgálata mellől elmaradt minden más szempontú elemzés. A stílus kérdéseivel összefoglalás szintjén, például a korstílus vonatkozásában senki sem foglalkozott, hiszen minden korstílusban, irányzatban csak az volt a fontos, hogy realizmusa (azaz stílrealizmusa vagy visszatükrözésének helyessége, mert e kettő összevegyült) megnyilvánul-e; nyelvi-szerkezeti megformálásának a XIX. századi realizmussal való többé-kevésbé szoros rokonsága vagy hasonlósága fő kritériuma volt annak, hogy egyáltalán foglalkozzanak vele. A stílus kérdéseivel legföljebb az egyéni stílus, pontosabban az egyéni nyelvhasználat s általában a nyelvészeti stilisztika szintjén és vizsgálódási körében foglalkoztak a nyelvtudósok. A stilisztika nyelvészeti stúdiumként létezett csupán, s a funkcionális stilisztika csak egyes kitűnő nyelvtudósok ilyen irányú vizsgálataiban érvényesült. Igaz, hogy Viktor Vinogradov tanulmányai a széppróza nyelvéről (1930), Puskin nyelvéről (1935), A Pikkdáma stílusáról (1936), Tolsztoj nyelvéről (1939). n ,,A szovjet irodalomtudományra .i s/cnit l\i kultusz hyk'.re negatív hatást gyakorolt Sok kutatót megtorló intézkedések sújtottak (V. F. Pereverzevet, A. J. Pjotvorszkijt, I). P. Mirszkijt, J. M. Nuszinovot, A. Lezsnyevet, ü. A (iukovs/kijt es inasokat)" KpaiKan JIMT. ihouii lonenm, T. 4. 378, VK.OTM/KU: V\uves/.rtj)s/iehologi.i|.inak első kiadása P.Mi.Vben jelent meg. Magyar kiadása. B; I'M,-. '
