Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé
játék. 120 Palasovszky az ősi ödipusz mítosz felhasználásával, az új mítoszt, a modern ember „újért" való harcát akarta megmutatni. Az „új embernek" homlokán „anyja csókjával", öntudatlanul atyjára kell sújtania, hogy megvalósíthassa önmagát, énje belső lényegét. El kell pusztítania a „régit", hogy megszülethessen az „új". — Palasovszky a kor divatjának ironizálása céljából, ödipuszát egy „szeánszból" indította. - A társaság tagjai ödipusz szellemét idézik. Megjelennek a szophoklészi mü szereplői, és lejátsszák a tragédiát, illetve annak sűrített formáját, csomópontjainál megragadva. A parlandó kórusok zenében és mozgásdrámában oldódtak fel. Háttérben a sophoklészi mü cselekménye folyt pantomimikusan, míg elől, a megidézett ödipusz, Jocaste, Kreon és a kar a modern értelmezést kommentálta dialógusok és parlandó kórusok segítségével. A dialógus szabadvers jellegű belső ritmusát a zenei elemekre épült parlandó emelte ki. Ezekben a kórusdráma kísérletekben a 20-as évek magyar avantgárdjának sajátos expresszionista - dadaista - szürrealista összetettségét érezzük. Az emberi lélek „új felé törő" kirobbanásait vitték színre, mint az expresszionisták, de már a szürrealista álomvízió felé fordultak. Szintetikus kórusdrámáikban, a tudatalatti vizuálisan megjelenített szimbóluma pantomim révén jutott kifejezésre, a zene és a dialógus közreműködésével. A Palasovszky-Madzsar-Kozma együttes első nagyobb szintetikus kórusdrámáját, az Ayrus leányát, 1931 áprilisában mutatta be a Fővárosi Operett Színházban. 181 Márkus László a magyar színházi kultúra „megújulási lehetőségeként" üdvözölte. „A naturalizmus széteső részletességével ellentétben ez a kísérlet a lényegre tör" - írta az Üj színház c. cikkében -, „a zene, a mozgás, a gesztus, az akcióval együtt változó díszlet új szintézisében. Főszereplő maga a tömeg, amely kórussá lelkesedve jelenik meg, mint a görög drámákban"." 3 Az Ayrus leánya olyan „víziós dráma", amely az élet értelmét kereső, a szép - . a szenvedély és a teremtő fantázia után vágyódó emberiség „érzéseit" akarta kifejezni „teatralista" formaeszközökkel. A drámai játék, a gesztus és a tánc ritmikus egységben haladt a beszéddel, illetve a zenével. Néhol a szöveget tisztán zene vagy csak mozgás váltotta fel. A dialógus nem mindig a közvetlen értelmi tartalmat szolgálta, hanem a parlandó és indulathang sorozatok révén, hangulatok, sejtelmek, tudatalatti érzések kifejezésére vállalkozott. Palasovszky itt a szóval már ki nem mondhatót a zenébe oldás és a gesztus segítségével érzékeltette. A gesztus, a pantomim, a tánc, az akcióval együtt változó színkép, a fényhatások hangsúlya mind a kor vizualitásra törő szellemét szolgálta. A színpadi konstrukció lépcsőzetes síkokra tagolta a játékteret; a cselekmény dinamikája hol diagonal pályákon, hol pedig szimultán platformokon lüktetett. A világítás kiemelte, vagy homályba süllyesztette a szereplőket. A kosztümök modern és primitív jellegűek voltak. A tánc koreográfiája a keleti táncművészet elemeiből tevődött össze. 1.0 ödipusz kezei. „Szeánsz tragédia" parlandókórussal. Szccnlrozta: Palasovszky Ödön. Zenéjét szerezte: Kozma József. (Kézirat Tiszay Andor tulajdonában.) Előadták a Prtttu műsorában. t 1.1 Ayrus leánya. Áldozati jatek pogány mítoszok nyomán. Koreográfiáját irta: MADZSAK Aue«. Szövegét irta: PALASOTMKY ÖDÖN: Szóló-koreográfia: RÓNA MAODA. Zenéjét szerezte: Kozma József. A diszletet tervezte: Fülöp Zoltán. (A leány: Róna Magda. Ayrus Baló Elemér. A Másik: Palasovszky Ödön. Halottasnép: A művészcsoport együttese.) ,M MÁBKOS LÁSZLÓ: Az új színház. Magyar Hírlap, 1931 május 10. 19.
