Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Ferenczi László: Szocialista művészetszemlélet a II. Internacionálé korában

reá figyelmes, és eszméit, odaértve történelmi felfogását is, népies kiadványok nálunk szokatlanul nagy körben terjesztették el." 28 Tisztelői közt Márki Jászit és Somlót, ellenfelei közt Jehlicskát, Horváth Jenőt, Hornyánszky Gyulát és Palágyi Menyhér­tet említi. A maga álláspontját így foglalja össze: „Azonban nálunk is meg kell becsül­ni a történelmi materializmusnak azt az érdemét, hogy a történelmi gondolkodás terét kibővítette, s új világnézetekkel gyarapította, amennyiben fölismerte, helye­sebben szólva minden eddiginél jobban kiemelte a gazdasági erők nagy jelentőségét. Túlzott abban, hogy csak ezeken nyugszik a társadalom élete; de van igazság abban, hogy a társadalmat átalakító erők közül az osztályharcok a leghatalmasabbak." 27 A marxizmus tehát az általános műveltség körébe tartozik, Ignotuséba, Jásziéba, az ifjú Lukács Györgyébe, Márki Sándoréba egyaránt, és ezt tanúsítja Szabó Ervin­nek Jászi körére gyakorolt hatása is. Bóka László írta Ignotusról, hogy „Marx és Ricardo benne mindig minőségi egységben él". 28 Szavai általánosíthatók: Marx már a szociológiai műveltség tartozéka, de még korántsem központi tényező. A magyar gondolkodás történetében nem Pogány József az első, aki Marxot a 19. század reprezentatív filozófusának tartotta, ettől nyilvánvalóan a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalapítói és első vezetői sem idegenkedtek. De ő az első — Diner-Dénessel együtt —, aki a marxizmus középpontba állításának tudomány­történeti és irodalomtörténeti következményeit levonta, aki ennek megfelelően átér­tékelte a 19. század történetét, és aki a munkásmozgalom harcait és az irodalomtu­domány marxizálását egységben szemlélte. Marx világtörténelmi jelentősége — mondja Pogány — a szocializmus és a munkás­mozgalom egységesítése. Darwin-tanulmányában írja: „A 19. század egész gondolat­épületének két hatalmas építőmestere van: Darwin és Marx. Megszámlálhatatlan ma már azoknak a száma, akik téglát hordtak vagy kőkockát hengergettek ennek a csu­dálatos palotának a megépítéséhez. Minden tudós elhozta a maga adatait, minden feltaláló a maga gépeit, minden művész a maga érzéseit, de ezek csak oszlopai, ter­mei és arabeszkjei ennek a gondolatépületnek, a szerkezet, az alaprajz, a felépítés módszere Darwin és Marx munkája. A fejlődés nagy gondolata — ez Darwin és Marx alkotása Először formulázódott meg tudományos teljességgel a kapitalista tár­sadalom változhatóságának és az állati és növényi fajok változhatóságának az elmé­lete. Először történt meg, hogy a természettudomány és a társadalomtudomány belát­ta és be is bizonyította önmagáról, hogy történelmi tudomány... Hegeltől Marxig és Lamarcktól Darwinig fokról fokra ennek az eredménynek megteremtésén dolgo­zott minden tudományos haladás." A darwinizmus társadalomtörténeti jelentősége, hogy a természettudományok eredményei is a marxi gondolat igazát bizonyítják. Pogány ezért is tiltakozik Dar­win tanainak Malthuséval való összekeverése ellen. Más természettudósok, Bölsche, Ostwald, Mecsnyikov vagy Kropotkin munkásságából mindig azt emelte ki, ami valamilyen formában természettudományos érvekkel támasztotta alá a történelmi materializmus tanítását. A marxi szintézist Pogány több ízben is hangsúlyozta. A marxizmus főforrásait a francia forradalomban, az angol kapitalizmusban és a német filozófiában látta. »• MÁKKI SÁNDOR: Történet és történetírás. Bn 1914 94 ,7 1. m. 96-97. 16 ^s* köv Á8ZLÓ: Ignotus és 3 ma 8y ar Politika. - Válogatott tanulmányok. Bp. 1960.

Next

/
Oldalképek
Tartalom