Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

R. Kocsis Rózsa: A magyar szocialista drámai-színpadi avantgárdé

hangsúlyozzák. Barta itt az osztályharcot, az uralkodó rend ellen forduló heroikus küzdelmet jeleníti meg. Expresszionista szemlélet dominál benne, szereplői nem jellemek, hanem eszmék, az író véleményének szimbolikus képviselői. Az elnyomó osztály figuráit groteszk irányban, míg az elnyomottakét inkább az egyszínű hősiség síkján vetíti ki. Barta kísérletei még torzó voltukban is ígéretes tehetségről árulkodnak; korai játékai a magyar szocialista avantgárdé sajátosan önálló megnyilatkozásai. A Kassák-kör aktivista játékai — mint minden avantgárdé — kísérleti jellegűek voltak. A születő szocialista világrend, az új embereszmény színpadi kifejezését keresték. Érzések, akarások „pillanatdrámái", a forradalmi újért lobogó vágyálom „víziók" expresszionista megnyilatkozásai voltak.

88 Lírai szimfóniák, drámai kórusok, oratóriumok, jelenetek, egy-két színdarab. — „Kortársként" vettek részt az európai törekvésekben. Problémalátásuk nemzetközi vonatkozású, mondanivalójuk pedig általános érvényű kívánt lenni. Ha a kiteljesedéshez időt és módot nyernek, tartalmi-formai szempontból egyaránt, új utakat nyithattak volna koruk elmaradt színházi szemlélete előtt. A forradalom bukása után azonban szocialista avantgárdunk dráma-magzatainak elvetélésére és a magyar kultúrából való kihullásra ítéltetett. A Palasovszky-féle szín padmozgalom A „kollektív tömegszlnpad" eszménye Egy-egy új színházi korszak kezdetén a tömegnek mindig fontos szerep jutott. A születendő szocialista világrend is a tömeg bevonásával akart új színházi kultúrát teremteni.

88 Eszménye a „kollektív tömegszínpad" volt, ahol az egyszerű ember nem passzív szemlélője, hanem aktív tényezője a színjátéknak. A tömegakció megjelent a szovjet avantgárdé színpadokon, Meyerhold rendezéseiben, de szerephez jutott Reinhardtnál és Gémiernél is.

70 A polgári individualizmus csődje után, az európai színházat ismét kollektív törekvések ihlették. A történelem „színpadára" lépő új osztályok, a tömegek iránti érdeklődés nyilvánult meg ebben a jelenségben. A 10-es évektől kezdve feltűnően elszaporodtak a sport-, a revü- és szabadtéri tömegjátékok. A szovjet hatalom első éveiben, neves dramaturgok tízezrek bevonásával rendeztek szabadtéri játékokat.

71 A tömeg lépett dobogóra Piscator politikai revüiben és a weimari munkásszínpadok proletkultos műsoraiban.

72 Az expresszionista dráma is ezt a problémát hozta felszínre. Walter Hasenclever Antigone c. „tömegjátékában" • R. Kocsis ROZSA: Modern magyar drámai kísérletek az expresszionizmus jegyében ItK 1967. 4. sz. 451-454. * P. KEBBENCEV: A teremtő színház. Egység, (Wien) 1922. (szeptember 16.) 3. sz. 11 -13 •» V. MEYERHOLD: Le Théâtre théâtral. Paris, Gallimard, 1963. - F. GBMIER: Színház \I világnézet. Up. 1960. 71 Lásd: MÁCZA JANOS: Orosz szemle. „2 x 2", (Wien) 1923. 1. sz. 55 - 59. N ERWIN PISCATOB: A proletár színház alapelveiről és feladatairól. Egység, Berlin, 1923 (február 10.) 4. sz. 13. - PIBCATOB: A proletár színház. Bp. 1963. - WOLF PFÜTZNBR: A német munkásszínjátszás. Bp. 1961. - KÁLMÁN JÓZSEF: Piscator színpada Berlinben! Együtt, 1927. 5. sz. 29. — PIBCATOB: A politikai színház. Együtt, 192K 4. sz. 13. — PIBCATOB: A szocialista színház és közönség. (Justus Pál fordítása) Munka 1929. 8. sz. 234.